Maria_HS blogja

Személyes
Maria_HS•  2021. július 1. 20:45

Emlékezem

"Kint csönd és fény."
Szabó Lőrinc: Nyár
 
Ilyenkor a lelkem már,kicsit más' lazább,
kalandozik, és járkál régi utakon.
Eszembe jutnak az áttáncolt éjszakák.
A volt egyszer, holtomiglan Naplemente.
Egy baráti est, ismert dallam, legalább
könnyekig ható, de utadat kutatom.
Meleg van, mégis fázom, nyárban kabátban.
Barátom mostanra, fájót kipihented?
Rokokó a stílus, szavaid zenélnek?
Régen nem hallom a szerenádot s mégis,
Minden este,orgonák, bodzák regélnek.
Hiszem, hogy velem könnyeznek a csillagok,
Várjuk a szerenádot, Te vagy a fétis.
 
"Nincs más
csak a kis ház.
Kint csönd és fény.
Bent te meg én."
Írta: MariaHS
 

Maria_HS•  2018. június 5. 09:00

Mondd miért

Mária-HS: Mondd miért
Szeretsz engem kérdezted nevetve.
S ma őszintén válaszolok neked.
Tudod azért találkoztam veled,
hogy szeresselek, ezt elrendelték,
nekem az égiek s elfeledek,
minden rosszat, örülök ha látlak.
Hiszen nekem te vagy a négy évszak.
"Szeretlek, mert úgy tudsz tündökölni,
mint napsugár a nyári rét füvén.
Szeretlek, mert más vagy, mint a többi,
vagy legalábbis másnak látlak én."
Dalszöveg.

Maria_HS•  2018. április 11. 21:50

Levél a szerelemhez

EPISZTOLA  FELADVÁNY:
Levél a szerelmemnek.
Talán nem érzed, hogy távolból nézlek,
s aggódok, minden reggel amíg nem látlak,
de nem mondom el szóban mert oly távol
élsz és hangom rezgése csak némán táncol.
Sokszor beszélgetek veled álmomban,
olyankor verseket mormolunk kánonban.
Hűs limonádét kortyolunk nevetsz rám,
mosolyog a hajnal az asztalon virág,
incselkedünk távol a valóságtól.
Reggel beköszönő napsugár közbeszól.
Egy pillanatra még keresem kezed,
s újra rádöbbenek, és sírva nevetek.
Gyáva vagyok, tudatosan és várom,
hogy túl legyek ezen gyönyörű románcon.
Sokszor nézlek féltékenyen kérdezlek,
s felelek magamnak persze hisz érezlek,
fészket raktál a szívemben már régen,
és ha eltéved a szód őszinteséged
írásban olykor közlékeny mesélget,
egy dallal üzensz,szavakat felcseréled.
Mégis, válásról szól most ez a levél
ami talán most helyettem végre beszél,
vétkesek vagyunk, mert egymás életét
tesszük tönkre, a büszkeségünk terhére,
közben elégünk egy csókért pernyére.
S egy óvatlan pillanatban felkap a szél
Holdfény lesz majd a gyertyánk keringőknél.

Szeretlek, de büszkeségem tiltja még,
hogy kimondjam s meglepődnél ha benyitnék.
MáriaHS.
2018.04.11.