Maria_HS blogja

Gondolatok
Maria_HS•  2021. október 14. 12:01

Játék

Itt maradt egy fénykép, régen történt, ma már csak emlék.
Vártam rád, az érkezésed váratott és a percek.
Rohantak, kárörömmel, cinkosan tova sietek,
 már tudtam, hogy a múló idő mindent széjjel tipor.
Kérleltem, hogy szánjon meg legalább még néhány percre.
nevetve kettőt ütött, s toronyóra lánca táncot
lejtve, zakatolt, tik-tak,feled el ezt a románcot.
Mondta, s én neved suttogva kapaszkodtam a láncba.
Tudtam, hogy a remény is szakadt e bús éjszakában.
Rég volt, s mégis a régi percek átölelnek fájón,
ha lehunyom szemem látom a nekem szánt mosolyod.
S felidézem a bús éjszakát amikor vártam rád.

Maria_HS•  2021. október 2. 14:13

Részlet

Sokszor gondolt erre a pillanatra, amikor még nyugalom árasztotta el s ha a szemét becsukta,csak az éjszakára gondolt.
Az össze gyűrt lepedőre. A csókokra aminek az ízét még most is érezte a száján.
Hazudna, ha azt vallaná, hogy mind ez nem volna kellemes, s mégis ez már a múlt.
Évekkel ezelőtt költözött a szomszédos laktanyába, egy fura tagokból álló csapat. Nehezen közlekedtek, mert a lépésük hasonlított a hűlők csuszásához.
Nagyon érdekes volt az arcuk, nem szép inkább fura.
A nőnek nagyon fura szeme volt, s a bőre ..na attól még a hideg is kirázott mindenkit.

Sokan vallották ilyen emberi bőrt még nem láttak..

Az ajka olyan volt mintamikor csücsöritesz s cukrot szopugatsz közben, probáld ki nagyon fura, s nagyon nehezen beszélt.

Amikor hallottam az volt az érzésem, hogy valakit utánoz, valaki előte elmondja a mondani valót..

Jol gondolod, az volt a benyomásom, hogy ennek a nőnek nincs önnálló gondolata.

Reggelenként, végig osont a lécsőházunkban, az Isten tudja hogyan tudott bejönni, a feledatta az volt, hogy a postáinkat kiszedje a leveles ládából.

Szerencsének volt mondható, ha csak máshová dobta be,

ez ritka alkalom volt, az esetek többségében a szobák közöti folyoson landolt a laktanyába.

Teszi ezt azért, mert ha nem fizetnek a lakók, akkor majd eledják olcson a lakásokat...Vagyis tönkre fogja tenni a lakókat no meg engem..

A szándékot azért tudom ilyen pontosan, mert napközben sokszor elmesélte, kiabálta, a szándékát nekem ez a lakás kell.

Gondolhatod, milyen jó volt ezt hallgatni.

Ez mellett a lakók gyogyszerei eltüntek, összekeveredtek, idegen gyogyszerekkel.

Hamísitott megbizási szerződéssel, pénzek cseréltek gazdát.

S persze érkeztek, hamís pénzbe szedésre utaló levelek..


Írogatom ezt a "fabulát", s közben be is esteledett..
Érdekes este volt, valahogy nem kívántam a világosságot ezért a kanapé felett elhelyezett lámpát sem kapcsoltam fel.
Gondolkodóba estem egy régi este eseményeit idéztem fel, kellemes lehetett ha megmaradt, akkor még nem voltak ezek a zavaró neszek, egyszóval még nem voltak lakok a laktanyában.
A kapcsolatomnak mint olyan fura vége lett.
Próbálta rendezni a gondolatát. mi is volt az az utolsó szikra, de nem tartotta érdemesnek.

Annyit elmondhat, talán nem tragédia, hogy vége lett.
a szobában eluralkodott a sötét, már nem is gondolt az estére, amikor egy fényes villanásra lett figyelmes.
Biztos a szeme, hát persze mi is lehetett volna más.
S ezzel el is feledkezett a fényről, mind addig amíg nem látta újra meg újra.
Amikor többször megismétlődött, s a lakásából eltűntek a dolgok, akkor már ráébredt, hogy a szemészbarátnőjét nem kell felkeresni, nincs semmi baj a szemével.
A fiókból az anyja papírjai,a csekkek igazoló részei,

Maria_HS•  2021. szeptember 27. 13:22

Gondolatok

Mi jár a fejemben...kérdésre írom a válaszomat..

NOS:
Elolvastam ezt az idézetet, s arra sarkalt, hogy böngészek  hozzá ezt meg azt.
Íme az idézet:
A bölcs mindenkit megbecsül, mert mindenkiben elismeri a jót, és tudja, milyen nehéz valamit csinálni. Az ostoba mindenkit lenéz, mert nem ismeri a jót, és a rosszabbat választja.
Baltasar Gracián

S íme amit megosztok veletek:
Életünk során folyamatosan ostoba emberekbe botlunk, és nem kivétel ez alól munkahelyünk sem. Egyszerűen túl sokan vannak ahhoz, hogy el lehessen kerülni őket. Mit tehetünk ilyen esetekben?

A gyakorlati életben a hosszú távú eredmény a lényeg, és az, hogy a kitűzött feladatot a lehető leghatékonyabb módon és kreatívan végezzük el. Ez kellene hogy legyen az emberek tetteit vezérlő legfontosabb elv.

Hogyan ismerhetjük fel az ostobákat?

Az ostobáknak azonban más értékrendjük van. Ők nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a rövid távú dolgoknak - az azonnali pénzszerzésnek, a nyilvánosság és a média figyelmének vagy éppen a mutatós külsőnek. Egójuk és bizonytalanságaik vezérlik őket. Általában önmagukért élvezik a konfliktusokat és az intrikákat.

Ha kritizálnak valamit, mindig olyan részleteket hangsúlyoznak, amelyek az összkép vagy a vita szempontjából lényegtelenek. Sokkal jobban érdekli őket saját pozíciójuk és karrierjük, mint az igazság.

Felismerhetők arról is, milyen keveset teljesítenek, és mennyire megnehezítik mások számára az eredmény elérését. Hiányzik belőlük a józan ész, indulatba jönnek olyan dolgok miatt, amelyek nem igazán fontosak, és közben nem törődnek azokkal a problémákkal, amelyek hosszú távon végzetesnek bizonyulhatnak.

Mit NE tegyünk, ha ilyen emberrel találkozunk?

Az ostobákkal szemben az a hibás reakciónk, hogy lealacsonyodunk a szintjükre. Bosszantanak, sőt feldühítenek és csatára kényszerítenek bennünket, mi pedig közben kicsinyesnek és zavartnak érezzük magunkat. Nem látjuk át többé, mi a fontos valójában.

Nem nyerhetünk meg egy vitát sem velük szemben, és azt sem érhetjük el, hogy a mi szemszögünkből lássák a dolgokat vagy változtassanak a viselkedésükön, mert nekik nem számít az észszerűség és az eredmény. Csak értékes időnket és érzelmi energiánkat emésztik fel.

Akkor mit csinálhatunk?

El kell fogadnunk, hogy az ostoba emberek ugyanúgy az élethez tartoznak, mint a kövek vagy a bútorok. Mindnyájunknak van ostoba oldala, és vannak olyan pillanataink, amikor a kelleténél többet gondolunk az egónkra és rövid távú céljainkra. Ilyen az emberi természet.

Ha meglátjuk magunkban ezt az ostobaságot, akkor másokban is képesek leszünk elfogadni. Így mosolyoghatunk a szereplésükön, könnyebben elviselhetjük a jelenlétüket, akár egy butuska gyerekét, és elkerülhetjük a megváltoztatásukra tett kísérlettel járó frusztrációt.
Johann Wolfgang von Goethe tanácsai
"Nagy ostobaság lenne azt követelni, hogy az emberek hozzánk igazodjanak. Én nem is kívántam soha. Én mindig csak önmagáért való individuumnak tekintettem egy-egy embert, akit igyekeztem kikutatni, sajátosságaiban megismerni, ezen túl azonban semmi rokonszenvet nem kívántam tőle. De ebben aztán olyan sokra vittem, hogy minden emberrel tudok bánni, és csakis ezáltal ismerhetünk meg sokféle jellemet, válhatunk kellőképp jártassá az életben."

Ez a nagy emberi színjáték része, nem érdemes tehát hagynunk, hogy felidegesítsen és álmatlan éjszakákat okozzon. Ezt a ,,viseljük el derűvel az ostobákat" hozzáállást életünk tanulóidő szakaszában kell kifejlesztenünk, amelynek során majdnem teljesen biztos, hogy összeakadunk velük.

Ha megnehezítik az életünket, azzal semlegesíthetjük a kártékony hatásukat, hogy nagyon tudatosan a céljainkra és a nekünk fontos dolgokra összpontosítunk, és ha tehetjük, nem veszünk tudomást róluk.

A legbölcsebb megoldás azonban az, hogy még tovább megyünk, és egyenesen kihasználjuk az ostobaságukat - nyersanyagnak használjuk őket a munkánkhoz, intő példaként helyezzük őket magunk elé, vagy megtaláljuk a módját, hogy tetteikből előnyt kovácsoljunk a magunk számára. Ily módon az ostoba emberek a mi malmunkra hajtják a vizet, és segítségükkel éppen azokat a gyakorlati eredményeket érhetjük el, amelyeket ők annyira megvetnek.

Néhány szó saját véleményemből.
Mivel naponta adva van a feladat, hogy elviseljem az ostoba ember ezer apró, szemétségét, igen nem piskóta, nekem elhiheted!!!

Szóval elsősorban azért kell hálát adnom, hogy van erőm a szintemen maradni,
Vagyis:
Egyet értek azzal, hogy az élethez tartoznak, mint a keletkezett szemét s a a bútor darab..
"El kell fogadnunk, hogy az ostoba emberek ugyanúgy az élethez tartoznak, mint a kövek vagy a bútorok.
Idézet:
Forrás: Business magazin Hvg.
Írta: MariaHs.

Maria_HS•  2021. szeptember 15. 21:21

Vers

Ősz lesz
S mint annyian már megírták, búsnak
látták, olykor tán szépnek az elmúlást.
Látatom véled, máshogy azúrnak,
meseszerűnek, hogy most másképpen lásd.

" Meseszerű őszben, visszavárlak,"
Nyárnak szánt tüskéket, feledni kéne.
Látod a Fecskék is visszajárnak,
Csábos lesz majd,színesben a Hold fénye.

"Hol tüskéim helyett" szépben játszom,
Eljátszom a boldog szeretőt néked.
Csak ne fájna úgy mindig a gyászom.
S ne látnám mindig kedves az arcképed.

"Meseszerű őszben, Mesélni visszavárlak,"
Tudod a holtak is olykor  visszajárnak.

Idézet: Magna Cum Laude
2021.09.15.

Maria_HS•  2021. szeptember 7. 18:50

Készül

Vers a képhez.
Búcsú van, ugye érzed nyár vége,
csendes a táj s méltóság teljes talán.
Utolsó ölelés a vízpartján,

Elvisz ez a nyár téged mindörökre.


Vers a képhez.
Megint
búcsú van, ugye érzed nyár vége,
csendes a táj s méltóság teljes s talán
utolsó ölelés a vízpartján.
Elvisz ez a nyár téged mindörökre.
Emlék légy e- padnak, ki most árva,
tanú volt és követ a boldogságba.
Árván egyedül vár a magányba,
a régi nyárba belehalt az árva.


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom