Maria_HS blogja

Nehezen viselem s
félek, hogy szavaim félre érted.
A fájdalomról is szólhatsz szépen,
ha máshogy nem tán, szomorú zenével.
Szorít az halkan, csendben is kínnal,
Nem kell üvölteni, véresen karddal.
Mosolyoghat s teríthetsz damaszttal,
A fájdalom, nem múlik el panasszal.
Ordíthatsz, de zokoghatsz magadban,
Mondd miért is harsognád a szabadban.
Virágod volt, elnyílott, elszáradt,
Nem kell tudnia az egész világnak.
Írta: MariaHS
2019.03.31.

Olvastam
Vala, hogy aki idézetet használ,
no, annak nincs saját gondolata.
S ezen kéne most segítenem talán,
győzhet az ilyen mű kapcsolata.
 
Hiszen egy remekműből kiragadni
két sort és folytatni, észrevétlen,
s megférnek a szavak e cselekvésben,
ebből az élményből kimaradni.
 
Szerintem az igazán nagy vétek,
remélem érthető miről beszélek.

Toplista
Annak aki felkerül rá, az első nap,
Szerintem sokat, s nem könyörög miséken.
Csak gondolatát, írja itt- ott rímekkel.
Egy pillanatra, mindenképpen elhiszi,
Hogy a nagyok között, is írni érdemes.
Vállat vereget, mosolyog remek vers lett.

Anya, és gyermeke közti érzés
egy olyan "szerelem" beleérzés
amit akkor értesz, meg ha átélted
első pillanattól amíg "cipeled",
és a vágyat, hogy végre Őt láthasd.

Ezt nem lehet szavakba önteni
ha itt a pillanat nagy fájdalommal
fizetsz érte, hogy" vágyhatalommal"
kezedben tartva egy pillanatnyi
erővel ami még maradt öleld.

Óvod a széltől a testedből eteted
vigyázod álmát, és kezdettől tanítod
tied az első lépése ölelése
szavát még senki nem érti, de te
anyaként már akkor érted érzed.

Kamaszként kicsit kell a türelem,
de a nevelésed itt is megoldja
a feszült helyzetet magadban sírva
hagyod, hogy fájdalmát ami " tűz elem"
talán ez első szakító szerelem
egyedül megoldja, szemed kisírva.