Maria_HS blogja

Tulipán nyílik kertemben,
Egyre közelebb már a tavasz.
Vajon érzed reggelente,
Amikor utadra bocsátlak.
Gyengéden egy pillanatra,
Ajkad keresem önfeledten.
Zakód simítva ölellek,
Érzéki közlés szavak nélkül.
Legyen szép napod kedvesem,
Elsimítod a hajam lágyan
Tekintetem a reményed.
Elhangzik egy fájdalmas sóhaj,
Mennem kell, szeretlek szívem.

Meseszerű tömör a lényeg,
Mosolya elvarázsol téged.
Látod kicsit bárgyú,
Talán rossz irányú.
Limerick forma itt a lényeg.

Úton vagyok
Elhagyva a tanya sort, most csak a puszta látványa kísér,
Ó volt vala, takaros konyha s gazdája ősz-fehér néne.
Telve volt a kamra, ma üres a polcot a por,uralja,
A szív belesajdul, ahogy zenél, olykor az ereszalja.
Néha felidézem még a pitvart, ahol a tík kapirgál,
S látom Nagyapámat, és megmosolygom a kedves fintorát.
Ahogy, nyelvével eljátszadozik a borral és fanyalog,
S lassan kortyolgatva ízleli a borát, nyel és somolyog.

(tanya, puszta, takaros, konyha, kamra, szív, pitvar, tík (tyúk), íz bor )

Egyszer elhittem a mesédet
Válasznak adtam az enyémet.
Ebből született egy
Kalandos egyveleg
Most meséld másnak a mesédet.

       (alkony, bágyatag, cizellált, alabástrom)
Egy pillanat a falon
Nemrégen,úgy karácsonytájékán
meglátogattam egy barátomat.
Közeledett az alkony úgyszólván,
eltelt a nap s szomorúságomat,
nehezen rejtve néztem, bágyatag,
ágyán fekvő beteg barátomat.
A tavaszon még vígan cizellált.
Ott a nyárfa alatt s e pillanat,
bekeretezve, log most a falon.
Lehet az alabástrom s buzgalom,
az okozója, hogy változékony
állapota, sajnos nem múlékony.
 
új: aprólékosan, választékos, felkérés, hajlamos