M.Elisa blogja

Minap egy letört rózsalevelet sodort felém a szél.

-Még szép, hogy letört vagyok, - sírta levelében a rózsa, - évtizedek óta nem gondoskodik rólam senki. 

Kiderült, hogy gazdája egy infantilis kishenceg, aki egyedül és elégedetten élt a saját, egoista bolygóján, míg meg nem jelent ő, vagyis a rózsa, s mivel egy virág nyűggel jár, a kishenceg hamar bemondta az unalmast és inkább meglépett.

Szerettem volna kikérni a kishenceg véleményét is, de bármerre jártam a nyomában, csak közhelyekre leltem. Ja, találkoztam még egy sunyi rókával is, aki nagyon erősködött, hogy szelídítsem meg, de köztudott, hogy a róka csak akkor szelid és barátkozó, ha meg van veszve. Nyilván ő marta meg a kishenceget is, csak ráfogták a kígyóra, aki kevésbé cuki. A bárányt is meg akartam kérdezni, de csak annyit tudott nyilatkozni, hogy kapott egy szájkosarat, és azóta se tudja, mi van?