M.Elisa blogja

Kora reggel kicsi Kálmán

csodálkozott fura álmán.

Egy zebra szólt be az ablakon:

"Nem maradt itt az abrakom?

Indulnom kell Afrikába,

s mit tegyek a tarisznyába?"

Ilyen éhes zebra láttán,

kenyeret hoz kicsi Kálmán,

jól megkenve eperdzsemmel,

de a zebrának az nem kell.

Ámuldozik kicsi Kálmán,

a zebra nem él epren, málnán?

Főzzön tán neki ebédet?

Ám akkor hirtelen felébredt.

Kis pajtásom, Krisztina,
meghívott a lagziba.
Mondd, ki lesz a vőlegény?
Cirmos cica, a szegény,
el is bújt a padlásra,
szaladhatunk utána.
És ki lesz a menyasszony?
A nyuszi, de rá haragszom,
zöldség főtt száz vendégre,
s mind megette ebédre.
Fahegedű, rézcimbalom,
hogy lesz ebből lakodalom?
Aki enni óhajtott,
szedett egy kis papsajtot.
Fél marékkal jóllaktak, 
mégis éhen maradtak.

Gyermekkoromban

itt lakott a közelben,

de már nem mesél.

https://www.youtube.com/watch?v=6agZxAUcsW0

Mindent, mi történt

velünk, széjjeltördelte

a történelmünk.