M.Elisa blogja
VersKálmán álma
Kora reggel kicsi Kálmán
csodálkozott fura álmán.
Egy zebra szólt be az ablakon:
"Nem maradt itt az abrakom?
Indulnom kell Afrikába,
s mit tegyek a tarisznyába?"
Ilyen éhes zebra láttán,
kenyeret hoz kicsi Kálmán,
jól megkenve eperdzsemmel,
de a zebrának az nem kell.
Ámuldozik kicsi Kálmán,
a zebra nem él epren, málnán?
Főzzön tán neki ebédet?
Ám akkor hirtelen felébredt.
Szánkó
A hó odakünn térdig ér,
szánkózni megy Tihamér,
míg a dombra fölmászik,
a csizmája is elvásik.
Hej, ha volna paripám,
futna velem ez a szán,
hegyen-völgyön suhannánk,
a Télapót is elhagynánk.
Sóhajtozik Tihamér,
a dombra végül csak felér,
s nem kell már ló, onnantól
röpül a szán magától.
Aranyhajú
Aranyhajú Abigél,
hegyek között éldegél.
Nap, ha ontja sugarát,
megfésüli a haját,
Mikor az ég beborul,
kőbarlangba elvonul,
Mikor a tájat hó lepi,
éhes cinkét eteti,
Mikor a szőlő beérik,
tán a kezét is megkérik,
és boldog lesz majd, amíg él,
aranyhajú Abigél.
Versike
Kis pajtásom, Krisztina,
meghívott a lagziba.
Mondd, ki lesz a vőlegény?
Cirmos cica, a szegény,
el is bújt a padlásra,
szaladhatunk utána.
És ki lesz a menyasszony?
A nyuszi, de rá haragszom,
zöldség főtt száz vendégre,
s mind megette ebédre.
Fahegedű, rézcimbalom,
hogy lesz ebből lakodalom?
Aki enni óhajtott,
szedett egy kis papsajtot.
Fél marékkal jóllaktak,
mégis éhen maradtak.
A két barát
Volt egyszer egy kisfiú,
úgy hívták, hogy Teofil,
s volt neki egy jóbarátja,
a sárkányverő Bogumil.
Együtt jártak iskolába,
gyalogszerrel Teofil,
míg fölötte, mint a szélvész,
a sárkányverő Bogumil.
Ha valaki belekötött,
nem rettent meg Teofil,
mert ellátta annak baját,
a sárkányverő Bogumil.
Így éltek ők boldogan,
kis házában Teofil,
és egy régi mesekönyvben,
a sárkányverő Bogumil.
Ha nem hiszed, járj utána,
tán megtalálod Teofilt,
és láthatatlan, hű barátját,
a sárkányverő Bogumilt.