M.Elisa blogja
SzórakozásCsiga love story
Volt egyszer egy pici csiga,
hátán háza, kis kalyiba.
Nem volt abban semmi hiba,
vígan élt a pici csiga.
Egy szép napon úgy érezte,
házasodni volna kedve.
Keresni kezdett egy csigalányt
kivel együtt húznák a csiganyált.
Végig is csúszott egy hosszú fűszálon,
meg is akadt szeme, egy csini csigalányon,
bár a mi csigánk nem volt szertelen,
de a lány oly szép volt, és teljesen meztelen!
-Kegyed, szólt hozzá, -ha meg nem sérteném,
lehetne menyasszony, én meg a vőlegény.
De a lány így szólt: -Uram, talán lázas?
nézzen magára, hiszen ön már házas!
Irka-firka
Kint legel a kis birka,
de minden vágya egy irka.
Hogy ha ereje bírja,
belőle nem lesz irha.
Arra jön egy nap Irma
kezében pont egy irka.
Hát nem elkérte tőle,
a kis buta birka?
Meg van hát az irka,
boldog a kis birka,
de amit irkálgat,
az csak irka-firka.
Sokra nem vitte,
mert esze nem bírta,
ki is dobta irkáját,
a szemétre, ríva.
A kis bolha
Egy bolhacirkusz két ünnepelt sztárja,
Samu, és az ő bolha idomárja,
fel-fellépett hajdanán,
a Városliget egy színpadán.
Ki látta őket, ma sem felejti,
-bár már a Samut is mamunak ejti-,
hogy ugrott a bolha az idomár szavára,
csak úgy rengett bele a Vajdahunyad vára.
Samunak e világon nem akadt ám párja,
büszke is volt nagyon a tudományára,
pattogásával még sokra viheti,
parancsnok is lehet, bárki elhiheti.
És akkor nem hallja többé, hogy: ugorj, na!
fel fog kapaszkodni, mint fára az ugorka.
Egy szép nap az idomár hiába kérleli:
-Samuka, hopp! A bolhát nem leli.
Várhattak a nézők, s a sok csalódott gyerek,
Samut befogadta egy díszes hadsereg.
Azazhogy önként szegődött hozzájuk,
viszketett is tőle hasuk meg a hátuk.
A tábornok is ugrált, a bolha meg köhögött,
aki csak látta, nagyokat röhögött.
Így nyert csatát Samu, a volt cirkuszi bolha,
míg aztán egy szép nap, össze nem lett nyomva.
Szeptember feszt
(Részeg legény útközben elfelejtette a verset, amit megtanult)
Még nyalnak a hölgyben a pertli királyok,
Még földel a pózna a paplak előtt,
De látod unottan a Péli svihákot?
Már ló kapará el a Bérczi Benőt.
Még hiú szívemben a lángossütő bár,
S még benne iszik a ledér siheder,
De íme, sörte hajam sörbe vegyül már,
S a séf keze már megüté fejemet.
Ehun a világ, elbitangol a lélek...
Jöjj hitelem, jöjj kedvemre ide!
Ki most seremet korsómba tevéd le,
Holnap nem okolsz-e, s én sírok telibe?
Oh gond, ha kettőt költök el, tetemetes
összegre adsz-e jövedelmet?
S rábírhat egy majom hiú keserve,
Hogy eladod bérbe az én tevémet?
Az elkobzott egy bort s az ötjegyű számot,
Vállfámra törpék bugyogójával akaszd,
Még feljön a bor a vízi világból,
A rét közepén, meghiszem azt,
Leöblíteni végre zöld fűimet, mért ne?
Hisz könnyítesz, elmerengvén szívesen,
S e víz mezőid megöntözi, ki béget
Két akolt is, kost is, ökröket szerez!
Bigyó és Taknyóca
Bigyó és Taknyóca sétáltak az erdőben, amikor öszetalálkoztak a Gyaur Judittal.
-Nicsak, Moha és Páfrány, - örvendezett Judit.
Ám abban a pillanatban úgy megcsúszott Taknyócában, hogy teljesen összezavarodott.
-Nem vagyunk mi tova, csak a hátrány, -rikkantotta ártatlanul Taknyóca, de Bigyó oldalba bökte.
-Hiába, már a mese sem a régi -vonta le a tanulságot Judit, miközben feltápászkodott.