M.Elisa blogja

Jánoska és Áronka felköltöztek a nagyvárosba. Hú de szép ház, aprócska szőlőskert a hátsó udvaron, virágok az első udvaron, és még fürdőszoba is van, óriási bádog káddal.

-Jánoska, nézd, a falból folyik a víz!

Jánoska már kilencéves, látott ennél több vizet is. Falun, az ártézi kútból örökké folyt a víz, el se lehetett zárni. Persze az nem a házban volt, hanem az utca végén. Alig bírták hazacipelni a nehéz kannát.

Anyácska aztán útnak engedte őket az új iskolába. Ott már visszafogták a jókedvüket, hiszen újak voltak, nem ismertek senkit.

Szünetben Jánoska megkérdezte Áronkát, milyen az új tanító néni.

-Nagyon klassz. - bizonygatta Áronka.

-Az enyém is. Minden gyereknek megsimogatta a fejét, még az újaknak is.

-Az enyém is. És neki ajándékoztam a színes kavicsomat, amit a múltkor találtam.

Ilyen szépen ment minden.

Pár hét múlva az új ház teli lett cipőtalpakkal, ragasztóval, és félkész mokaszinokkal.

Anyácska hazahozta a gyárból a munkát, hogy reggeltől estig dolgozhasson. A  konyhaasztal egyik végében írták a gyerekek a leckét, a másik végében anya varrta a cipőfelsőrészeket, és kalapálta a talpbetéteket.

-Jánoska, mi újság az iskolában? - kérdezte a gyereket, aki a tollat rágta.

-Semmi.

-Mutasd csak a füzetedet!

Anyácska megnézte a füzetet, ami olyan volt, mintha a kutya szájából tépték volna ki.

A számtanfüzetet meg se tudta mutatni, mert azt a tanítónéni tépte széjjel.

Anyácskának ideje se volt haragudni. Apa intézkedett helyette.

-Nincs játék, míg rendesen meg nem tanuljátok a leckét.

-De ma akartam kipróbálni az új sárkányt. - mondta Jánoska.

Mikor nem vették észre, kisurrant a házból, és vitte magával a sárkányt is, amin több napja dogozott.

Aztán vagy a széljárás nem kedvezett neki, vagy a sárkányból hiányzott valami, de sehogy se tudott felemelkedni. Jánoska elkeseredetten dobálta a hitvány papirost.

-Na mi van, megdöglött a madarad? - kérdezte a szomszéd gyerek aki éppen arra sétált.

-Ejh! - mondta Jánoska.

Nemsokára Áronka is ott termett.

Szomorúan nézték a sárkányt, aki nem akart repülni.

Otthon aztán kikaptak, amiért elcsavarogtak.

Elalvás előtt hallja Jánoska, amint Áronka szipog az ágyában.

-Mit bőgsz, te csak egy pofont kaptál.

-Az osztályban nem barátkozik velem senki.

Mit mondhatott erre Jánoska? Nem vallotta be, hogy neki sincsenek barátai.

-Te figyelj, - súgta Áronkának, - láttam egy szép könyvet a kirakatban, színes papírsárkány van a fedelén. Azt fogom kérni karácsonyra. És megtanulom, hogy kell igazi sárkányt építeni. Ha kész lesz, beviszem az iskolába.

-Én meg egy szájharmónikát fogok kérni - súgta Áronka. - Énekórán muzsikálok rajta a tanító néninek. Meglátja majd milyen ügyes vagyok.

Anyácska egyre több félkész cipőt hozott haza, de Jánoska papírdarabjaival is megtelt a konyha.

-Mi ez a sok szemét! - kiabálta apa és tűzbe dobta a szépen kivágott sárkánydíszeket. Legszívesebben a cipőket dobálta volna ki jó messzire.

Jánoska attól kezdve egyre gyakrabban csavargott el otthonról, aminek mindig verés lett a vége.

 -És karácsonyra nem kaptok semmit! - mondta apa végérvényesen.

Persze nem hitték.

December negyedikén leültek szépen egy sarokba, és levelet írtak Karácsony apónak.

Olyan jól viselkedtek, mint még soha.

Másnap a cipőjüket is kifényesítették.

-Hiába szorgoskodtok, - bizonygatta apa - megmondtam már, hogy nem kaptok semmit.

Jánoska és Áronka hallgattak, de este szépen elhelyezték cipőjüket az ablakba.

Reggel, mikor felkeltek, első dolguk volt megnézni, mit hozott a Télapó.

-Felesleges, - mondta apa - nem jött semmi.

Valóban üres volt mindkét cipő.

Megreggeliztek, aztán elindultak az iskolába.

Útközben egy öregember várta őket az utca végén. Mikor a közelébe értek, látták, hogy fehér kucsmáján és kabátján ezernyi hócsillag fénylik.

-Karácsony apó! - suttogta  Áronka, elkerekedett szemekkel.

-Hohó, jómadarak, hát itt vagytok! - kopogtatta az öreg, jégtől csillogó, görbe botjával a járdát.

Jánoska dühös lett:

-Nem vagyunk jómadarak!

-És nem hoztál nekünk ajándékot. - mondta szemrehányóan Áronka.

-Nem hoztam? Nahát, és miért kellett volna hozzak?

-Mert ilyenkor minden gyereknek hoz valamit a Télapó.

Az öreg nevetve rázta meg a szakállát, olyan erővel, hogy porzott körülötte a hó.

-Ilyenkor? Ezer esztendeje sem emlékszem, hogy ilyenkor minden gyereknek hoztam volna ajándékot.

-De mi eddig minden évben kaptunk.

-Akkor azok nem ti voltatok. Hahaha!

És nevetve tovább ment.

-Ez nem a Télapó - mondta Jánoska.- Csak egy bolond a másik utcából, most már megismerem.

-Dehogynem. - mondta Áronka - Hallottad, mi nem vagyunk azok, akik voltunk.

-Igazad van, - mondta Jánoska. - A házunk sem ugyanaz. Apa sem ugyanaz.

-El lettünk varázsolva? - kérdezte Áronka.

-Igen.

És Jánoska előtt megjelent a régi házuk, az örökké folyó ártézi kúttal, ahol anyácska nem cipőket varrt, hanem virágokat ültetett.

-Ma délután megint megcsinálom a sárkányomat. Azért is.

Volt egyszer...nem is egyszer, sokszor...egy király, aki uralkodni szeretett volna az egész világon. Seregeket gyűjtött és erőszakkal igázott le országokat, hogy mindenki őt szolgálja és istenítse. Ha kiállt a tribünre szónokolni, vagy díszes kíséretével végigvonult az utcákon, éljenezték, virágokkal, zászlókkal köszöntötték. De szívük mélyén gyűlölték, s ha betelt a pohár, akkor fellázadtak ellene, és közös akarattal legyőzték.

Vannak azonban okos királyok, akik nem viselnek koronát, az okos királyok azt mondják a népnek: te vagy a király. Az okos királyok teli rakják az üzletek polcait és a bazárokat áruk tömkelegével, s te nem tudsz különbséget tenni, hogy melyik a hasznos, melyik a haszontalan, mert elkápráztat a tudat, hogy ezeket mind megszerezheted, és akkor te is király lehetsz. Telnek az évek, egyre több holmid lesz és a bazárok még mindig nem fogytak ki, óriási méretekben hódítják meg a világot. Ám ahogy nő a csillogó áruk száma, úgy sokasodik a szemét is, minden hamar elhasználódik, hogy megvehesd az újat, mert azt hiszed, csak így lehetsz valaki. A mértéktelen pazarlás lassan elveszi az élettered, mégsem lázadsz fel ellene, mert képtelen vagy feladni látszatkirályságodat. 

Hatalmas becsapódás lyukasztotta át a Földet, az életben maradottak pedig sietve szálltak űrhajóra, ám egyikük hirtelen meggondolta magát és inkább beleugrott a tátongó mélységbe, nem sejtve, hogy egy időkapu nyílik meg előtte, s míg a többiek az űrben keringenek majd, ő egy Beatles koncerten hallhatja élőben a Yesterdayt. 

"Jim felvette szuperszonikus görkoriját és fénysebességgel kereste föl barátját, hogy megbeszéljék kirándulásukat a Bahamákra. Jim előtt fényes jövő áll, intergalaktikus weblaptervező, aki tizenhét éves korára már Junior genius oklevéllel büszkélkedik."

-Jimmy, tedd le azt könyved és hozz vizet a kútról. 

A gyerek búsan tette le a rongyos, egérrágta könyvet, és elindult a falu egyetlen kútjához, amiből már csak hajszálvékonyan folydogált az iszapszínű víz.

1960 és 1980 között 20 év telt el, számoljuk össze, mennyi film készült el ez idő alatt, mennyi nagyszerű zenekar jött létre, mennyi  sláger, és mekkora stílusgazdagság, micsoda nagy nevek, felejthetetlen produkciók, amelyek ma is elevenen élnek közöttünk, és feltöltenek... 2000 óta 22 év telt el, és összehasonlítva az előző időintervallummal, az eredmény szánalmasan szegény. Rendszerváltás óta, fokozatosan a kelet is bekapcsolódott a nagyfogyasztás vérkeringésébe, azóta életünk másról se szól, csak a mértéktelen habzsolásról, persze nálunk kissé szerényebben, mint nyugaton, de azért kiskutya módra követjük őket. Mára ott tartunk, hogy lassan az utolsó csepp vizünket is felhörpintjük, szinte már nemcsak képletesen értve. És még mindig nem elég, még mindig a nyugati pazarlást nézzük irigykedve, hogy nekünk miért nem jut ennyi jó, mint nekik, ahelyett, hogy ott is meghúzták volna  a gyeplőt még idejében, éltünk volna globálisan szerényebben, de szellemiekben gazdagabban, mert az utóbbi 20 évben egy valamire való filmre nem jutott pénz, míg a szegény kommunizmusban szuperprodukciók születtek, és mennyire örültünk nekik. Nem sírom vissza a régi időket, mert én valódi, kemény diktatúrában éltem, de ha nem esnénk túlzásba egyik téren sem, akkor élhetőbb világunk lenne, és jövőnk se lenne bizonytalan. Mára luxus lett a kultúra, miközben olyan luxusban élünk, hogy kezünkben hordozunk naponta egy univerzális kütyüt, és globálisan veszekedhetünk arról, hogy kinek van igaza. 

Maholnap azonban nemcsak a kultúra lesz luxus, hanem egy falat kenyér és egy pohár víz is.