M.Elisa blogja

Novella
M.Elisa•  2021. szeptember 14. 08:47

Világraszóló

Hajnal, Idő Apó nagyobbik leánya mindig korán kel. Kitakarítja a kandallókat, tüzet gyújt, aztán siet a kútra friss vízért. A szakácsnénak is segít elkészíteni a reggelit. Nappal, a kisebbik lány ilyenkor még alszik, de ünnepi ruháját már kikészítették a cselédek. Délután lovagi torna lesz a Győztes Kakas díjért, és ő fogja átadni a jutalmat a bajnoknak.


A két leány apja, a Mindenség ura, most úton van. Sok-sok ajándékot ígért kedvencének, Nappalnak. Gyöngyös mellényt, selyemszoknyát, bársonyszalagot, csipkéket, hímzett cipellőt. Hajnal is új cipőt kért. Mezítláb jár, hóban, fagyban. Szép ruhát nem mert kérni, mert a lovagi tornán úgyse lehet ott. Délután lesz, mire végez a mosással, utána meg a konyhán fog segédkezni.


Mindamellett a konyha a legjobb hely a kastélyban, főleg télen. Míg a szakácsné a kalácsot gyúrja, Hajnal a diót töri, és hallgatja az öreg dajka meséit, akit már csak itt tűrnek meg, a kemencesutban. Anyó pedig legtöbbször Alkony hercegéről szokott mesélni, aki az álmok birodalmában él, de szeretne útra kelni, hogy megtudja, mi van azontúl? Hiába óvták a szülei, nem nyugodhatott, útra kelt fényes, fekete paripáján, hogy bejárja a nagyvilágot. A konyha füstjében, gőzében megelevenedtek a falvak, városok, ahová Hajnal még sosem jutott el.


Kora délután megérkezett Idő apó a sok-sok ajándékkal. Nappal mindent megkapott, amit kért, csak a másiknak nem jutott semmi. Apja megint elfelejtette, hogy két gyermeke van.


Hajnalnak búsulni se volt ideje, mert Nappal ráparancsolt, hogy segítsen neki felöltözni. Nagyon csinos volt a vár kisasszonya. Mindegyik ifjú az ő kegyeiért versengett a lovagi tornán. A győztes egy szőke, szép szemű lovag lett. Nappal legalábbis nagyon szépnek látta.


-Apácskám, kell nekem ez a fiú, akarom! - súgta az apjának, lelkendezve.


-Ugyan már lányom, még túl fiatal vagy.


-Márpedig én férjhez akarok menni. Vagy ehhez a fiúhoz, vagy senki máshoz!


Mit volt mit tenni? A hatalmas úr semmit se tudott megtagadni tőle.


Nagy lakodalmat csaptak, hét napig tartott a dínom-dánom, Hajnal alig győzött elmosogatni utánuk.


Aztán az ifjú pár aranyhintóba ült és elkocsikázott a tekintélyes hozománnyal.



Telt-múlt az idő, Hajnal ruhácskái egyre kopottabbak lettek. Azt hitte, ha Nappal elköltözik, Idő Apó több figyelmet szentel majd neki. Szeretett volna ő is férjhez menni, szerette volna, ha apja őt is kiemeli, maga mellé ülteti, valamelyik lovagi tornán. Ha nem is a győztes, de egy kedves legény talán rajta felejti a szemét, mert így senki se vette észre. Még a szolgák is csak kinevették, odébb lökték.


De Idő Apó nem törődött vele. Volt neki dolga éppen elég, hiszen jött a tél, és nemcsak arról kellett gondoskodjon, hogy legyen hótakaró a földeken, zúzmara az ágakon, de az ajándékokat is ő hordta ki a gyermekeknek, ezüst szánkón, piros kabátban. Sok gyerek azonban hiába tisztította ki a cipőjét, ha egyáltalán volt cipője. Akit Idő Apó nem szeretett, az nem kapott ajándékot.


Egy nap kedvenc leánya váratlanul hazaállított, egyedül, csalódottan. Vagy ő unt bele a házasságba, vagy a férjeura, nem lehetett tudni, de egy hétig duzzogott, szomorkodott.


Apja sajnálta nagyon, majd megszakadt a szíve. Elhalmozta ajándékokkal, és a cselédek is az ő kedvét kellett lessék szüntelen. Nappal rosszkedve addig tartott míg új lovagi tornát nem rendeztek. Akkor ismét megjelent az apja jobbján, szépen felcicomázva, és büszkén nyújtotta át a győztesnek a díjat. A bajnok izmos, barna fiú volt, Nappalnak meg is tetszett nyomban.


-Apácskám, ő kell nekem, -súgta izgatottan, ő lesz a férjem, senki más!


Hamarosan új lagzit ültek Idő Apó fényes palotájában. Egy hétig tartott a dínom-dánom. Hajnal nem győzött utánuk elmosogatni.


Aztán az ifjú pár vidáman elkocsikázott.



Egy nap levél jött Alkony hercegétől. Kis kék madár csőrében volt a levél, és az állt benne, hogy a herceg feleséget keres. Tudja, hogy Idő Apónak leánygyermeke van, tiszteletét tenné náluk. Az út azonban hosszú, hét teljes hónap, addig is várja kegyes válaszukat. Idő Apó éppen úton volt, Hajnalka vette át a levelet, és el is küldte nyomban a választ, hogy nagy szeretettel várja a kedves Alkonyt. Még egy kis bábut is küldött neki, amit ő maga készített, egyebe nem volt. A herceget meghatotta a szerény ajándék. Jöttek-mentek az üzenetek, és hét hónap alatt úgy összebarátkoztak, mintha már évek óta ismernék egymást.


Mikor Idő Apó visszatért útjáról, csodálkozva vette tudomásul, hogy Hajnal szerelmes, és vőlegénye nemsokára megérkezik. Kegyesen beleegyezett, hogy a lány megszője és megvarrja a menyasszonyi ruháját. Még egy pár új cipőt is ajándékozott neki.


Egyik este, pont vacsoraidőben, váratlanul betoppant Nappal. Morcosan, egyedül. Nem tudni mi történt, ki unt rá a másikra és miért? Idő Apó nem győzte vigasztalni.


De másnap, amikor nagy kíséretével megérkezett Alkony, Nappal rosszkedve rögtön elmúlt. Elsőként üdvözölte a vendéget, aztán apjához rohant, és lelkendezve súgta a fülébe:


-Apácskám, ő kell nekem, őt akarom, vagy senki mást!


Nem volt mit tenni, Hajnal oda kellett adja menyasszonyi ruháját, és jogát a szerelemhez. Csak az új cipőt tarthatta meg, de hiába, mert rongyos ruhájában nem kellett senkinek. Ki is nevette mindenki.


Egy hétig tartott a dínom-dánom, Hajnal nem győzött utánuk elmosogatni.

M.Elisa•  2021. július 7. 08:43

Fényes cipők

Jánoska és Áronka felköltöztek a nagyvárosba. Hú de szép ház, aprócska szőlőskert a hátsó udvaron, virágok az első udvaron, és még fürdőszoba is van, óriási bádogkáddal. 

-Jánoska, nézd, a falból folyik a víz!

Jánoska már kilencéves, látott ennél több vizet is.

-Falun, az ártézi kútból örökké folyik a víz.

Bár igaz, az nem a házban volt, hanem az utca végén, alig bírták hazacipelni a nehéz kannát.

Mamika aztán útnak engedte őket az új iskolába. Ott már visszafogták a jókedvüket, hiszen újak voltak, nem ismertek senkit. 

Szünetben Jánoska megkérdezte Áronkát, milyen az új tanító néni.

-Nagyon klassz. - bizonygatta Áronka. 

-Az enyém is. Minden gyereknek megsimogatta a fejét, még az újaknak is. 

-Az enyém is. És neki ajándékoztam a színes kavicsomat, amit a múltkor találtam.

Ilyen szépen ment minden.

Pár hét múlva az új ház teli lett különböző félkész cipővel.

Mami hazahozta a gyárból a munkát, hogy reggeltől estig dolgozhasson. A  konyhaasztal egyik végében a gyerekek írták a leckét, a másik végében Mami varrta a cipőfelső részeket, és kalapálta a talpbetéteket.

-Jánoska, mi újság az iskolában? - kérdezte a gyereket, aki a tollat rágta.

-Semmi.

-Mutasd csak a füzetedet!

Mamika megnézte a füzetet, ami olyan volt, mintha a kutya szájából tépték volna ki.

A számtanfüzetet meg se tudta mutatni, mert azt a tanítónéni tépte széjjel.

Mamikának ideje se volt haragudni. Tati vette kézbe a dolgokat. 

-Nincs játék, míg rendesen meg nem tanuljátok a leckét. 

-De ma akartam kipróbálni az új sárkányt. - mondta Jánoska.

Mikor nem vették észre, kisurrant a házból, és vitte magával a sárkányt is, amin több napja dogozott. 

Aztán vagy a széljárás nem volt megfelelő, vagy a sárkányból hiányzott valami, de nem tudott felemelkedni. Jánoska elkeseredetten dobálta fel a hitvány papirost. 

-Na mi van, megdöglött a madarad? - kérdezte az egyik szomszéd gyerek aki éppen arra sétált.

-Ejh! - mondta Jánoska.

Nemsokára Áronka is ott termett.

Szomorúan nézték a sárkányt, aki nem akart repülni.

Otthon aztán kikaptak, amiért elcsavarogtak.

Elalvás előtt hallja Jánoska, amint Áronka szipog az ágyában.

-Mit bőgsz, te nem is kaptál akkora verést.

-Az osztályban nem barátkozik velem senki.

-Ezért sírsz, te tökmag?

Jánoska nem vallotta be, hogy neki sincsenek barátai.

De épít majd ő olyan sárkányt, színeset, óriásit, amilyet egy könyvben látott a kirakatban. Azt a könyvet fogja kérni Karácsonyra, s ha kész lesz a sárkány, beviszi az iskolába, akkor néznek a többiek nagyot.

-Én meg egy szájharmónikát fogok kérni - súgta Áronka. - Énekórán muzsikálok rajta a tanító néninek. Meglátja majd milyen ügyes vagyok.

A ház már teli volt, nemcsak cipőkkel, de Jánoska papírdarabjaival is.

-Mi ez a sok szemét, - kiabálta Tati és tűzbe dobta a szépen kivágott sárkánydíszeket. Legszívesebben a cipőket dobálta volna ki jó messzire.

Jánoska attól kezdve egyre gyakrabban csavargott el otthonról.

Ki is kapott mindennap. Amikor leesett a hó, akkor Tati az összelapátolt hókupacba dobta ki Jánoskát mérgében.

Áronka ijedten nézte Jánoska vérző homlokát.

-Nem kaptok karácsonyra semmit! - Mondta Tati végérvényesen.

Persze nem hitték.

December negyedikén leültek szépen egy sarokba, és levelet írtak Karácsony apónak.

Olyan jól viselkedtek, mint még soha.

Másnap a cipőjüket is fényesre pucolták.

-Hiába szorgoskodtok, - bizonygatta Tati - megmondtam már, hogy nem kaptok semmit.

Jánoska és Áronka hallgattak, de este szépen elhelyezték a cipőket az ablakba.

Reggel, mikor felkeltek, első dolguk volt megnézni, mit hozott a Télapó.

-Felesleges, - mondta Tati - nem jött semmi.

Valóban üres volt mindkét cipő.

Megreggeliztek, aztán elindultak az iskolába.

Útközben egy öregember várta őket az utca végén. Mikor a közelébe értek, látták, hogy fehér kucsmáján és kabátján ezernyi kis hócsillag fénylik.

-Karácsony apó! - suttogta  Áronka, elnyíló szemekkel.

-Hohó, jómadarak, hát itt vagytok! - kopogtatta az öreg, jégtől csillogó, görbe botjával a járdát. 

-Nem vagyunk jómadarak! - szólalt meg bátran Jánoska.

-És nem hoztál nekünk ajándékot... - panaszolta nekibátorodva Áronka is.

-Nem hoztam? Nahát, és miért kellett volna hozzak? 

-Mert ilyenkor minden gyereknek hoz valamit a Télapó.

Az öreg nevetve rázta meg a szakállát, olyan erővel, hogy porzott körülötte a hó.

-Ilyenkor? Ezer esztendeje sem emlékszem, hogy ilyenkor minden gyereknek hoztam volna ajándékot. 

-De mi eddig minden évben kaptunk.

-Akkor azok nem ti voltatok. Hahaha! 

És nevetve tovább ment.

-Ez nem a Télapó - mondta Jánoska.- Csak egy bolond a másik utcából, most már megismerem.

-Dehogynem. - mondta Áronka - Hallottad, mi nem vagyunk azok, akik voltunk. 

-Igazad van, - mondta Jánoska. - A házunk sem ugyanaz. Tati sem ugyanaz. 

-El lettünk varázsolva? - kérdezte Áronka.

-Talán...- És Jánoska előtt megjelent a régi házuk, a régi utca, az ártézi kúttal, ahol Mami nem a cipőket varrta, hanem virágokat ültetett.

-Ma délután megint megcsinálom a sárkányomat. Szebb lesz, mint valaha.





M.Elisa•  2021. május 13. 14:29

A munka jutalma

Sokáig dolgozott a fúrógép, míg átlyukaszotta a széfet. A betörő izgatottan bontotta ki a benne talált csomagot, amiben mogyoró, banán és csokoládé volt, a következő felirattal: Boldog karácsonyt!
-Milyen figyelmesek, - gondolta meghatottan, s míg a banánt majszolgatta, a rendőrség is megérkezett.

M.Elisa•  2020. október 14. 08:49

Bors Jankó

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember, annak volt egy kicsi fia. Mikor a gyermek világra jött, az anyja meghalt, így nem volt ki táplálja a szegény ember kicsi fiát. Akkor megjelent előtte egy idegen, nagy kalapban, ami elrejtette szarvait, nagy csizmában, ami elrejtette patáit. 

-Jól tudom, miért búsulsz szegény ember, de íme adok neked két bors-kecskét, ezeknek a tejével tápláld a fiadat, meglásd, erős, derék ember lesz belőle. 

- S mit kérsz érte cserébe? 

- Nos semmit, csak éppen annyit, hogy fiad, ha felnő, ezt a két kecskét hozza vissza nekem. 

- Csak ennyit? 

A szegény ember örömest elfogadta a két jószágot. A fiú a bors-kecskék tején nőtt fel, el is nevezték ezért Bors Jankónak. 

Gúnyolódott is rajta mindenki, pedig erős, derék ember lett belőle. De szegény volt, mint a templom egere, és bárhová el akart szegődni, mindenütt fejéhez vágták, hogy a bors-kecskék teje folyik az ereiben. Fél kézzel összeroppanthatta volna őket, de inkább csak búsan odébbállt. 

- No fiam, itt az ideje, hogy hazavidd annak az embernek a kecskéit, - mondta egy nap az apja. -Csak tudnám, hogy hol a pokolban lakik? 

- Hol? Hát éppen ott, a pokolban, - felelte Jankó. 

Itt volt már az ideje, hogy megszabaduljon a két jószágtól. 

Csak azt nem tudta, merre menjen? 

Ekkor megszólalt a két kecske, egyszerre: 

- Pattanj fel a hátunkra kis gazdánk, majd mi odaviszünk. 

Nyargalt a két kecske Jankóval, falun, városon keresztül. Végül egy sötét rengetegbe értek. Ott várta őket az ördög, immár kalap és csizma nélkül. 

- Isten hozott fiam, és most az ördög visz el. 

Azzal eltűntek a semmiben. 

Hogy mi lett Jankóval, senki se tudta. Azt mesélték, az ördöghöz állt be inasnak, mert máshová nem kellett. Ha valami baj történt ezután, mindig Jankót okolták. Ha jégeső jött, az a Jankó műve, ha szárazság jött, arról is ő tehetett. Jankó lett a bűnbak, a bors-kecskék tején nevelkedett kurafi.

Egy nap hatalmas vihar kerekedett, kitépte a gyümölcsfákat, lesodorta a házak tetejét, még a patak is megáradt. 

- Végünk van, - kiabálták az emberek-, jaj, ki ment meg minket? 

Reggelre elvonult a fergeteg, de csak pusztulást hagyott maga után. 

Akkor elhatározták, hogy ez így nem mehet tovább. Le kell győzniük Bors Jankót, akár az életük árán is. 

De hogyan? Hol keressék? 

- A sötét rengetegben- mondta valaki. 

Azonban nem akadt jelentkező, aki elmerészkedett volna a rengetegbe. 

Abban az időben egy derék ácslegény járta a vidéket. Ide is betévedt, és bámulatos ügyességgel javította meg a tönkrement házakat. A nagyon szegényektől még fizetséget sem kért. Az emberek nem győztek hálálkodni. 

- Semmiség, - mondta - és ha nincs más kívánságotok, akkor továbbállnék. 

- Nos, - szóltak tétován az emberek - kívánságunk éppen volna még...  

- Ugyan mi? - kérdezte a legény. 

- Hallottad-e már hírét Bors Jankónak? Őt kellene megkeresni és megvívni vele, aki a mi szerencsétlenségünket okozta. 

Az idegen nevetett a furcsa kívánságon, de az emberek addig győzködték, hogy végül megígérte nekik, elmegy a rengetegbe és legyőzi a gonosz szellemet. Ám addig is hosszú út vár rá. 

- Most mennem kell. Sok javítanivaló van még a világban. Pár esztendő múltán, talán visszajövök. 

És elindult a poros úton, egyedül. Kalapja elfedte szarvait, csizmája elfedte patáit.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom