Anyu

Anya csak kettő - immáron

Kipedáloztunk a kertbe,

szóróparcellát meglesve:

Kitelepült már az oszlop.

Fényes gránit, még nem koszlott

A D35-ösön Vagy.

Alant Kósáné, gondoltad?

Ütemezni a virgácsot,

- személyzet néha kirámol -

ha a cél nemcsak a szándék,

legyen többnapnyi ajándék.

A "Harcolok, ha kell, ha nem..."

- Még mindig ezt emésztgetem.

25 év sem volt elég.

Esetlap, hívás, ha segély,

ha nem, de több ezer eset.

Kevés volt, hogy hova vezet...

Hiába tudtam míly nehéz,

Te szudétán voltál kemény.

Nem gyűrt le a három rohadt...

Hogy kiszórták a gyomrodat.

Sokkosan is tiltakoztál.

Ha tudnád, most visszakoznál?

Nem volt megírva, hétszentség!

Szirmai írta végesszét:

Fronthalál a végzet pontja,

mit az idő i-re dobja.

Költségcsökkentő intenzív

szeptikus protokoll - ennyi...

Otthon hónapokig bírtad.

Szuszogtatót majd kinyírtad.

Odabent két hétig voltál.

Első a kritikus, mondták,

de a negyedik felnyitás

elmaradt talán légnyomás

miatt, ami megzavarta

szívritmusod, s eltakarta

a szép napot felhőivel.

De nem ment fel erkölcsileg.

Mert én vagyok az egyetlen,

aki megmenthetett - de nem.