Szentének az Úrhoz

Szentének az Úrhoz


Néma voltam, szótalan, de jaj, 
a kegyelemben részesültnek
nem szabad hallgatni!
Kiáltani kell! Ó, kiáltani,
még a kietlen pusztában is, 
hogy az ordító oroszlán 
nyüszítve meneküljön!
S dicsőíteni mindenkor
hárfán, lanttal , hegedűvel
zengedezni szent nevedet
ó, Istenem, Szabadítóm, 
ki megmentetted tépázott lelkemet, 
miből éhező farkasok és keselyűk lakmároztak, 
s a halál árnyékából megmenekítetted
kénköves bűnnel telt szolgádat,
ki nem méltó még a halálra sem, 
és arra sem, hogy napjairól megemlékezzél, 
vagy emberszámba vedd! 
Lelkem sárban fetrengett, 
tisztátalan állatként bolyongott
s a földhöz tapadt. 
Mi e világnak fénylő, kedves, 
abból habzsolva táplálkozott. 
De te, Uram, irgalmasságoddal felemelted,
fájó könnyeddel mosdattad, 
véred által megváltottad, 
s asztalodnál terítéket tettél,
hogy oszlopodat megerősítsd, 
"Én Uram, én Istenem!" 




Az idézet Jn 20,28