Levél édesapám születésnapjára

Levél édesapám születésnapjára

Már tizenöt éve, hogy elköltöztél, apám,
és én hiányodat megszoknám,
ha tudnám.
Ma bementem a kisboltba,
amit béreltél és vezettél úgy húsz éven át.
A polcokat átrendezték
és új burkolatot is kapott,
de a pénztárgép a régi helyen maradt.
Más állt már mögötte.
Kedves, mosolygós, fiatal nő
s én elfordulva nyeltem könnyeim.
- Szép lett a bolt! - szóltam végül.
Nem tudhatta, hogy annál a konvektornál mennyit ültél
kávét vagy épp forrócsokit iszogatva.
Még betegen is.
Negyven fokos lázzal is.
Hogy hány kedves szót ejtettél
amögött a pult mögött az embereknek
és kérdezted őket hogylétük felől
egy kiló kenyeret adva vagy parizert szelve.
Tudtad mikor kinek van esküvője,
kisbabája, keresztelője, ballagása,
kerti munkája, vagy épp néma gyásza...
Tudtad, hogy pirospaprikát azért kér,
mert bográcsban majd pörkölt fő családot várva.
Hogy kinek nincs már huszadikán kenyérrevalója,
s te adtál újra és újra. Első szóra.
Tudtál mindent, de mégsem adtad tovább,
tetted a dolgod nap nap után. Nem adtad alább.
Emlékszem még az utolsó napokban is azt tervezted,
hogy a hűtőt melyik sarokba teheted
és az eladóteret vidám színre festeted.
Az a bolt tizenöt év után is viseli a nevedet:
"Barna bácsi boltja"-mondják egymás közt az emberek.
Szép lett az üzlet, olyan, amilyet álmodtál.
Pihenj nyugodtan, boldog születésnapot, apám!