Gondozónőként egy napom

Gondozónőként egy napom

Zenél a telefonom, 

újabb napra ébredek. 

Gondomat párnán hagyom, 

ima után felkelek. 

Vár a munka, futni kell, 

ki tudja ma mi vár rám!?

Ajtónál idős szempár 

vendég után kukucskál. 

Mi történt ma? - kérdezem,

és áradnak a szavak, 

szív mélyéről feltörő

csörgedező kis patak. 

Bottal tudok csak járni, 

Fáj a lábam, szédülök. 

Derekam hasgat mindig, 

ha fekszem vagy leülök. 

Kávém is kiborult most. 

Fene látta azt a kést!

- s míg töretlen szól hozzám

elvégzem a sebkötést. 

Magányos ő - meséli,

hosszúak az éjszakák. 

Füst-fekete árny hinti

lelkére a bánatát. 

Elveszem, kiszínezem, 

átmosom e zord ruhát, 

azt kérem félelmében

rebegjen el egy imát. 

Aggodalmát csokorban

felteszem egy tálcára, 

alázattal átnyújtom

a Teremtő  karjára. 

Ettől szebb, méltóbb helyet 

keresve sem találok. 

Angyalok őrizzék őt! 

Majd holnapig távozok...