Kalliope titokblogja

Pillám rácsán át nézlek
-alszol-
boldogságról üzen
minden rezzenésed,
lélegzeted borzolja
a pihéket nyakamon,
kezed,
mint finom szellő
simít vállamon,
öntudatlan érinti rám
a boldogságot,
s már jól tudom:
amíg csak élek,
ezt akarom!

Épphogy kilebbentél
ajtómon a télbe,
de már a perceket
számolgatom félve.

Most nehogy megálljon,
most fusson az idő,
peregjetek napok,
most légy Velünk erő!

Mosolyodon szállok,
nem gátolnak falak,
határ a csillagos ég,
szívemben tartalak.

Bella István : Ó-újévi vers

 
Mert tudom, hogy tudod, szeretlek,
s tudod, hogy tudom, szeretsz,
már nem a csillagok közt kereslek,
de ott, ahol lehetsz,
konyhában, ágyban – nem holdfényparton
de ott, hol megjöhetsz,
mégis, egyetlen csodámnak tartom,
hogy szeretlek és szeretsz.

"-Elmegyek - mondta - és azt akarom, hogy tudd:
Visszajövök. Szeretlek, mert...
- Ne mondj semmit - szakította félbe Fatima -
Az ember azért szeret, mert szeret. Nem kell
hozzá semmi indok..."

(Paulo Coelho - Az alkimista)

Kislánykoromban úgy képzeltem,
majd eljön értem a mesebeli herceg,
aztán az évek csak teltek, teltek,
tovafutottak hiábapercek,
nem történt semmi jó velem,
egyre késett az én hercegem...

Majd egy szép napon találkoztam Veled,
egyből feledtem a hamis herceget-
-mikor kék szemed huncutul rám nevet,
mosolyod repíti lelkemet,
érzem, a jövőm csak ez lehet:
hogy Veled álmodjak igaz életet!