Kalliope titokblogja

Játék
dreaming58•  2018. január 5. 11:27

Egyből kettőt

Egy fájó nap

Lelkem falán kopogtat - napról napra vendég -
magányom átölel. Úgy érzem, még nemrég
nem voltam egyedül. Velem volt szíved.
Velem volt meleged. Simított heved.

Tüskés ágak között kűzdöm most át magam.
Hazudom azt, hogy élek. Hogy minden rendbe' van.
Szívem sokszor dörömböl. Dübörgi: nincs velem!
Nincs többé barna bársony - lágy hangod keresem.

A kályha lángja súgja, menjek még közelebb,
de mindez mindhiába. Nekem nem jut meleg.
Varjak tépik az álmom. A Hold képe ma zord.
Az álmos ablak szeme leragad. Ez egy fájó nap volt.


***


Egy tisztafényű holnap

Lángok nyaldossák a kályha üvegét.
A félhomályban fényét hinti szerteszét,
ahogy békésen pihennek a tárgyak,
a langymelegben csak az éjfélre váranak.

Álmos a pamlag, s nagyot pislog az ablak,
ott kint a hidegben elpihentek a varjak.
A sötét égen trónol az ezüsttányér-hold,
mosolya símogat, ma nem is olyan zord.

Az eszmélet már pilled, álomkapun dörömböl,
tüskés bozóton átvágva meseszikrát pöcköl.
Ahogy szalad az éj, szívem falán kopogtat
hajnal felé finom ujjal egy tisztafényű holnap.


***


A megyadott szavas fórumból hoztam át ezt a két verset. Mindkettőt ezeknek a szavaknak segítségével írtam:  kopogtat, tüskés, kályha, álmos, ablak, dörömböl, láng, varjak, Hold, zord




dreaming58•  2017. december 19. 12:33

~az asztal alatt~

A Kihívás bátraknak négy fix szavas fórumtémába írtam  (és meg is jelent) ezekkel a szavakkal: vadalma, rakéta, sárgolyó, beton

Kering a nap körül e vén, fáradt sárgolyó.
Így év vége felé már csak aludni volna jó.
Beton a város, benne betonvirág terem.
Jön a Szilveszter, s én azon töröm fejem:
elég lesz egy-két rakéta, fogadja majd az ég,
színorgiás sziporka - nem mondom hogy elég -
na meg néhány  pohár pezsgő, mi éppen kellemes,
s majd vigyorgok mint vadalma
(az asztal alatt keress)




dreaming58•  2017. december 18. 19:26

~a magány szavai~

Ezt a versátiratot megint a fórumból hoztam át - most ez az aktuális feladvány a Poen Poet fórumtémában.
Hogy kinek melyik verse, azt találjátok ki, de később, ha már a fórumban megfejtették, majd elhozom az eredetit :)



Távol vagy tőlem, így a csók
Túlérik lassan ajkamon,
Mint le nem szüretelt barack
Dús leve hordoz bánatot.

Mert nem fogsz át: karom árva
Hiábavaló suta dolgok
Felé kap, csak reszketek
Szívem bús magányába zárva.

Mert nem jössz többé: az időt
ujjaim közt eresztem a földre...
Homokóra is így szemel
Hullajtva homokját a csöndbe.


dreaming58•  2017. december 6. 20:49

Varázs

Ma írtam ezt az átiratot - hogy kinek melyik művéből, azt később jelzem, mert a Poen Poet fórumtémában most ez az aktuális feladvány.

Látjuk egymást - ez örök varázs 
tükröződöm szerelem falán 
egymásban fénylünk - bűvös titok 
meghasadtam. Én ő is vagyok.

2017. november 6.

Nos, a fórumban megfejtették, így már ideilleszthetem az eredeti művet is :)


Gyurkovics Tibor: Csoda

Én látom őt – és ő lát engem
valami tükörszerelemben
én benne – ő bennem ragyog
egyedül és ketten vagyok.






dreaming58•  2017. november 28. 14:31

Tiszta fehér



Finom puha álomdunna,

tiszta fehér takaró,

erdő vállán szétterítve

csillámfényű pihe-hó.


Gyémánt-ékszer az ereszen:

 jégcsap csüng, szép a világ, 

árok szélén tél bóbiskol.

Nap mesefényt fest miránk.


Sűrű pelyhes hóesésben

lélekben már táncolunk.

Így köszönt a szép télidő,

miről csupán álmodunk.


Megadott szavakból: köszönt, takaró, pihe, puha, ül, sűrű, nap, világ, erdő, gyémánt