Kalliope titokblogja

És anyukám maradt ahol volt...

A felhők elvonultak :-)))))

Válaszvers sz54laca szépséges soraira.

A mosoly, mi egykor nekem szólt,
az idő óceánján átlebegve
lásd, most célba ért,
s lelkemet érintve
eljött a szívemért.
Sokat kellett várnom, fájnom,
de mindent megért, már látom,
hogy hagytam körbefonni
vele örökre mindenem,
bűvös mosoly-fényhálódban
megnyugszik sajgó életem. 

Szétvágtam az ujjamat - ha eltünnék, az asztal alatt keress!

Elájultam...

 (még nem, de ájulós vagyok :S)

Szeretem kedves mosolyod,
szeretem összes ráncocskád,
szeretem finom érintésed,
tőle elborít a boldogság!

Szeretem ahogy bánsz velem,
szeretem ahogy nézel rám,
szeretem, ahogy ajkad lágyan
titkos helyeken rám talál...

Szeretem, hogy:
"úgy szeretsz, ahogy vagyok"
- e mondatod örökké ott ragyog
lelkemben, mint Vénusz csillaga,
hát hadd szeresselek,
kérlek ne hagyj el soha!

Minden nap
újra és újra
repülnék
karodba bújva,
huncut szemedben
a villanás
varázsol el-
-és semmi más
nem kell
nekem,
ha itt vagy
velem...