Kalliope titokblogja

dreaming58•  2021. február 2. 03:40

~nem vagy itt~

kék szárnyát fejem fölé feszítve
az est suhan a dombokon
hűs szél csókolja homlokom
s te nem vagy itt

valahol távol messze megremegve

rólad suttog az éjhomály

néha csak tompa néha fáj

hogy nem vagy itt

 

szinte már itt hallom lassú lépted

zajongó szél becsap

megcsal ez nem te vagy

hisz nem vagy itt

 

az éj sötét fátylába burkolódzva

fülembe zsongod:

régi nóta - hallgatom

mégsem vagy itt

dreaming58•  2020. december 23. 11:33

~az igazi~

Az

 igazi

karácsony

az nem ilyen.
Az tenyerébe vesz szeliden.
Elringat, ölel és vígasztal.
Nem csak egy magányos szép asztal.
Az igazi karácsonynak van illata.
Fenyő és fahéj, méz. Csillaga
ragyog és rám kacsint. És olyankor
hó is hull odakint. Gyanakszom:
ez nem is igazi... Csak alszom
és butákat álmodom, s közben
a szobámon átoson a valódi, örök
és finom puha.

Üdvözlégy lelkem karácsonya!

 

2020. december 23.

dreaming58•  2020. december 21. 17:56

~csillagokba' jár~

szekrény mélyén a sok elfeledt holmi
(akár megannyi kis titok) csak lóg
és szendereg. várják hogy rálelek.

zsebekben megbújik talán a múlt.
emlékmorzsák. idő résébe beszorult
maradék életvillanás és semmi más.

ha egyszer napvilágra kel mind biztos
ódát énekel. rólad és rólam. vagy ki tudja már.
emlékünk karonfogva csillagokba' jár

dreaming58•  2020. november 8. 16:26

~álmodtam~

Álmodtam hatalmas szőlőfürtöket,
s hogy föntről árad langymeleg.
A nap nem bújt el, itt ragyog.
De egy csak az, mit jól tudok:
ez álom volt csak. Egyszeri.
A nap már nem süt. Nem meri
megtörni felhők paplanát.
A kályha most már jóbarát.
Mellé ülök. Hozzá bújok.
...és szőlőfürtöt álmodok...

dreaming58•  2020. október 20. 16:10

~fénykörbe zárva~

A szürkület felfalta a tárgyakat,
szobám a lámpa fénykörébe zárt,
az íróasztalom lett a világ.
Csak fantáziám kapott szárnyakat,
s fény-pókhálója rám tapad.

Belül figyel egy cseppnyi értelem.
Már csak a fény mutatja: itt vagyok.
Kint fehők mögött morzéznak most is csillagok.
A billentyűzet segít énnekem
lerajzolni kifakult életem.

De csend van. Mély. Csak szív dobog.
Enyém az?..vagy már álmodok?
Nekem üzen a dobbanás talán
e szürkeségbe fúló éjszakán.


(2020 október 19. éjjel)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom