Kalliope titokblogja
Utolsó korty az évből
Az estbe böffen trombita hangja,
színpompát robban ezer sziporka:
az éjfél fénybe öltözött delnő.
A jókedv biztos az égig felnő.
Pezsgő, ha durran, ki gondol arra,
a csillagmintát vajon ki varrja
óvatos kézzel ég bársonyára?
Ezüstöt ki sminkel a hold arcára...
Elég volt mára a filózásból.
Az élet lassan puhára kártol
- de dalom mégsem szólhat ma erről!
Iszom egy kortyot, s rosszkedvem megdől.
Régebben voltam egész és élő,
nem ilyen vacak, mindentől félő...
Szemem a múltból a jövőbe réved.
Kívánok nektek boldog új évet!
~élek~
profán zarándoklat
nincs benne szent semmi
csak nyugtalanság hajt
fények nyomán menni,
nincs - becsomagolva,
akkor is csak ennyi:
szemhunyásnyi csendek
fázós ébredések
néha azt gondolom:
unikum hogy élek
A 4 fix szavas fórumtémából hoztam át. A fix szavak: zarándoklat, nyugtalanság, unikum, becsomagolva
~búcsú~ (hogy kitől/mitől - ki tudja...)
Kibicsaklott a délután.
Lekókadt fejjel visszanéz.
Integetésre emelt kéz.
Lehanyatlott. Már nem talál.
Szemem sarkában könny helyett
gyűlik a tegnap sósava.
Ökölbeszorult éjszaka.
A lelkem rozsdás rettenet.
~pillanat~
Kilyukadt zokni már a nyár.
Mihaszna semmitérő. Nézd
a hajnal csupasz bőre fényt
iszik de új örömre vár.
~tükör~
Megvakult tükörbe nézek egy ideje.
Ha lehunyom szemem élesebb a kép.
Emlékek ecsetje nem remeg… Ki vele:
mondd mit is tegyek, ha eltűnik a szép?...