Kalliope titokblogja

~egy barát sírjára~

Egy pillanat tán

az idő tengerébe'.

Ennyi volt - vége.

***

Mert ma este elment egy régi  jóbarát....

...már több múlt el, mióta nem vagy, mint amennyit velem voltál...

Gyűlnek a könnyek

és a fájások

- július számomra 

örökös átok.

Te is - már hét év!

el sem hiszem...

Múlik az élet.

Nincs szerelem.

sz54laca emlékére
Holnap (július 10-én) lesz hét éve...

Pilláim alá rejtelek,
mint holmi titkos bűnjelet,
s az éji szellő súgja meg
mit kimondani nem lehet.

Elszállt öt súlyos, árva év.
Hiányod most is rongyra tép,
de húnyt szemhéjam rejteke
mosoly-kékeddel van tele.

Mert tegnap volt öt éve...

Apukám emlékére...

Akár egy villanás,
úgy cikáztál át
a földi életen.

Harminckét évedet
-mi oly kicsiny szelet
az idő színpadán-
úgy töltötted el,
hogy minden rólad énekel,
mi megérinthetett,
ki találkozott veled.
Szívem mindig szeret
drága apukám.

A földi életen
úgy cikáztál át,
akár egy villanás.

***

Ma van 52 éve, hogy örökre itt hagytál...

***

Érzem hogy nézel, óvva, mint régen.
Tekinteted tán a napfény az égen.
Hisz mára kiderült, ott fenn ragyog.
Tőle most újra kislány vagyok.

Anyácska hidd el, őrizlek mindíg.
Puha simításod kisér a sírig.
Csipkefényálom övezi lépted.
Nyomodba senki de senki sem érhet.