Kalliope titokblogja

Gyász

dreaming58• 2026. április 17. 19:35

~ott a pont~ (egy temetés margójára)

Hogy tényleg elmentél, oly megfoghatatlan.

Lelkem fortyogó fájdalomtelt katlan.

A mondat végére kikerült a pont.

Kimondatott, hogy ennyi volt.

Ma végleg búcsút vettem

-szitokszóval- könnyel,

mert nem igazság! hogy képzeled?

eggyé válni a földdel?

De hát ennyi volt - kimondatott

a mondat végén végleg ott a pont.

Szidlak, s dajkállak lelkem katlanában.

Ma nincs a föld hátán magányosabb nálam...

2026. április 17.

2 hozzászólás

dreaming58• 2026. március 27. 13:29

~sirató sóhaj~

Mert elment...
Azt se mondta viszlát, csak elment.
Nem látja már többé ezt a kertet.
Égi furcsa álmokat kerget.
Nem érez már dühöt, sem szerelmet.
Nem ellenkezik, nem szól vissza.
Nem szekál a bolondsággal sírba.
Nem tudja hogy képét nézem sírva:
nem, mit írok róla - mintha...
El sem hiszem - az nem ő volt.
Már nem. Kit a minap láttam:
egy vékony árny az ágyban.
Siratnak fellegek.
Testvérem, szeretlek.

Ég veled.

2026. március 25.

6 hozzászólás

dreaming58• 2024. december 21. 23:20