Kalliope titokblogja

Ma, ahogy beléptem az oldalra, mellbevágott a hír...
Sajnos nem túl sokszor tudtunk személyesen találkozni. Az a három szegedi Poet-tali, meg egy pesti... tényleg nem sok, de annál többet adott...
Hiányozni fogsz...

Komor betűk kiáltanak képembe:
nem vagy többé.
Az álmaid, a vágyaid mind veled
váltak köddé.
Remélem lelked messze száll,
és megtalálja útját.
E téli szürke bánatnapon
szabadság fénye hull rád.

2018. február 10.

Drága Schmidt Livi! Gondolom nem ma tartod, de mikor megláttam a naptárban, hogy ma IS van Lívia-nap, ezek "jöttek"


Biztos nem ma tartod,
de eszembe jutott, 
hogy írni kéne neked
egy kedves hangú levelet.
Nem írtam, tudod,
nem tudom címedet,
meg oda se ért volna
e megkésett üzenet.
Így itt írok este: 
csak kósza szavak
sorakoznak bután billentyűimen.
Valami köszöntőféle
- agyam furán forog -
lehet, hogy nem sikerül
olyan nagyon szépre.
Legyenek tiszta és 
mosolyteli napok
(ahogy csak akarod)
s legyen sok szerelem.
Mást névnapodra sem
kivánhatok...
De tán ez épp elég!


(én most azt hiszem)