Kalliope titokblogja

Itt kéne velem lenned.
De csak nincsed hagytad nekem.
Kattognak veledtelen percek.
Hiányod üresre nyűvi életem.

Fényeket fonogattunk csendben
egymásnak. Álomszerű szép szavak
üzentek éjbe lehelt versben.
Szavakban mik mindent mondanak.

Kéz kézben együtt poroszkáltunk.
Azt hittük miénk lesz a végtelen.
A végzet  örömünkre ráunt,
míg nézte finom pasztellképeken.

Felhők sötét fátyla mögé rejtett.
csak húnyt szememmel látlak.
Hiányodból nőtt tüzes béklyóim
átlátszó falak közé zárnak.

Dörömbölök. Nyúlnék kezedhez.
Egyedül... Ugye érzed: szeretlek...
- már fájlalom a csendet -
Mert tudod, velem kéne lenned...

Ezt most a "fiók mélyéről" kotortam elő. Még 2009-ben írtam első ihletőmhöz, akinek kedvéért verseket kezdtem írni. A mondanivaló nem vált valóra, de a vers (nekem legalábbis) most is tetszik :)

Eltöprengtem életemen,
mi az amit elérhettem.
Akáhogy is,
jó volt minden perc!

- vagyok én
meg ez a vers -

Sorsutamon továbblépve -
láthatom, hisz nincs még vége:
kedvem javul
- ha lesz bennem mersz...

- leszek én
meg ez a vers -

Rád gondolva csak azt érzem,
léted immár szerves részem.
Itt érezlek,
bármit is tehetsz.

- vagy te
meg ez a vers -

Napjaimat veled élem,
habár nem vagy itt mellettem.
Jön még idő:
talán itt teremsz!

- leszel te
meg ez a vers -

Hogyha eljössz, ahogy várom,
beteljesül minden álmom!
Jöhet bármi,
ha te engem ölelsz!

- leszünk mi
meg ez a vers -

*régi...most leltem újra rá, és mivel nagyon szerettem (a verset is!) most ismét elhoztam... Remélem, akinek szólt, onnan fentről is "olvassa"

szobányi sötétet
önt ránk az éjfél
kint csak
holdfény húrja zenél
még távol futkároz
a hajnali szél
ablakon benéz
tegnapi álmom
ajkán mosollyal
oson tova
lépte neszét
beissza az éjszaka
szekrényben
vállfán lóg
elnyűtt magányom
lassan feledem
- pók szövi be -
hajnallal surran
az ''ittvagy'' öröme

Eltelt ez az év is, látod?
Nélküled gurul tovább világod.
Reggel a nap is nélküled kel fel
-nem tud hozzászokni ehhez az ember-

Hiányoddal fekszem minden este.
Sötéttel csomagol az éj helyetted:
lágyan von körbe, akár a gondolat,
távolból a szél még hozza hangodat.

(vagy csak úgy vélem - játszik énvelem,
bolonddá butít ez a múltszerelem...)

***

November 12-én lennénk 6 évesek...





*********************

a sóhaj a vízből felmerülve - te
hajnalban az első napsugár
tavasszal a friss hajtások zöldje
s a rétet ölelő illatár
a reggel legelső gondolata
kávémban cukor édese
(jó, ez már nem vicces, gyere haza!)
életem minden fénye - te