Kalliope titokblogja

Simít, lebben,
szökik, fordul,
ablak zörren,
zár csikordul.

Szemben könnyek,
szívben kétely,
megkűzdeni
vaksötéttel.

Erre képes
ki is lenne,
ha egy angyal
nincs mellette.

Szárnysuhanás,
szép szavak:
örök óta vártalak!

Valaki apránként
beszökik szívembe,
cseppenként csempészi
a fényt életembe.

Szóból fest virágot
szobám zord falára,
mosolyt rajzol vele
szívem bánatára.

Szívem remeg,
úgy féltelek,
néma minden,
merre jársz?

Szavad nélkül
üres, szédül
fejem, s végül
nem találsz.

Feloldódok
hiányodban,
kereslek,
s nem vagy sehol.

Csak csend honol.

------

Kis esti félreértésből fakadt pánik. De már minden rendben :-)

Csak gyengéden vedd tenyeredre,
vigyázz nagyon törékeny szívemre.
Látod, úgy verdes mint riadt madár
fél, hogy felébredek, s magány mi vár.

A szavak gurulnak,
s örömöt csókolnak
szívedre már.
Mondd,
ugye nem fáj?