Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Velem kéne lenned
dreaming58• 2017. március 20. 11:58
Itt kéne velem lenned.
De csak nincsed hagytad nekem.
Kattognak veledtelen percek.
Hiányod üresre nyűvi életem.
Fényeket fonogattunk csendben
egymásnak. Álomszerű szép szavak
üzentek éjbe lehelt versben.
Szavakban mik mindent mondanak.
Kéz kézben együtt poroszkáltunk.
Azt hittük miénk lesz a végtelen.
A végzet örömünkre ráunt,
míg nézte finom pasztellképeken.
Felhők sötét fátyla mögé rejtett.
csak húnyt szememmel látlak.
Hiányodból nőtt tüzes béklyóim
átlátszó falak közé zárnak.
Dörömbölök. Nyúlnék kezedhez.
Egyedül... Ugye érzed: szeretlek...
- már fájlalom a csendet -
Mert tudod, velem kéne lenned...
Mikijozsa2017. április 17. 18:13
nagyon igaz
Gabka2017. április 17. 17:12
Nagyon szépek a verseid, mind. Ahogy olvasom ezeket elszomorodom nagyon, annyira átérezhető a verseiden keresztül amit érzel. Nagyon szépen írsz. Gratulálok.
dreaming582017. március 22. 10:10
@BakosErika: De tudom Erikám. Én is ölellek!
BakosErika2017. március 21. 19:42
Nem is tudod, hogy mennyire átérzem Évám...
Fájtak a soraid.
Ölellek.
dreaming582017. március 21. 15:26
@Krisztinka:
Köszönöm hogy olvastad, köszönlek, hogy érted!❤
Krisztinka2017. március 21. 11:07
@dreaming58: Az jön Éva, aminek jönnie kell, ezek a versek oldások és kötések....a szerelmet és a szeretetet a halál nem viszi el, teljesen normális, hogy a szíved ilyen verseket "diktál"....azt mondják, el kell engedni halottainkat, szerintem meg a hosszú évek alatt meg kell tanulni elfogadni, hogy nincsenek itt...de ugyan miért is engednénk el az érzéseket, a szeretetünket....márpedig minden versedben az van...semmi más, "csak" szeretet.♡
dreaming582017. március 20. 15:46
@Rozella: Ezt én mind tudom, drága Róza ☺
Köszönom a figyelmedet.
Tudod sokszor gondoltam, már, hogy nem írok többet... mert csak ilyenek "jönnek" mióta Krampuszom elment... Ha más témát kezdek, valahogy az is idekanyarodik mindig... Viszont nekem az írás afféle érzelmi szelep - nélküle már rég megkattantam volna...
Írom ami jön..de végül mindig ez jön...bocsi ha unalmas esetleg - én megkönnyebbülök tőle.
Kommented hozadéka viszont a következő feltett versem. Most írtam.
Ölellek
Rozella2017. március 20. 13:59
Szomorúságod értem Évám... Ami megváltoztathatatlan, sajnos nem perelhetjük az égtől vissza. A szemrehányás viszont nem enyhíthet a fájdalmon, hiszen ő ezt nem akarta..., de biztosan azt sem akarná, hogy örökre boldogtalan legyél... Bocsáss meg, nem vagyok érzéketlen, nagyon is átérzem, de hidd el, talán jobb így elveszíteni valakit szerelemmel, mint másképp...