Kalliope titokblogja

dreaming58•  2018. január 22. 14:53

Együtt

Üljünk ki a felhő szélre,
bambuljunk a kéklő égre.
Lógázzuk lábunk
a komor föld felé,
tartsunk görbe tükröt
hazug álmok elé.

Felejtsük most a mát,
fogjuk meg a semmit
- amit lélek se lát -
mégis csupa mámor,
s közel jön a távol.
Fonjunk szép fényhálót
a nap sugarából.

S majd ha jő az est
- mely árnydíszletet fest -
csapjuk be a fogyó holdat,
mondjuk néki: fényesen nagy!
Tegyünk együtt apró csodát,
hátha szebb lesz még a világ.


2010.

dreaming58•  2018. január 22. 12:43

~bujócska~


az esti csendben
bújkáló árny vagyok
nyomomban magány lépked
csahos tegnapok
nyakamba lihegnek
 
közben én
csillagot számolok
a tejút porában

- s álmodok -

fejem felett
illannak
évezredek


(régi vers, picit átigazítva)

dreaming58•  2018. január 22. 12:37

Téli mondóka

 

Hó szakadt ma a világra,

fázik a verebek lába.

Fázik fent a villanydrót,

azt gondolja, sosem volt

ilyen fehér lenn a táj.

Látásától szíve fáj.

Alant futnak az emberek,

van, kinek a könnye pereg,

van aki csak sántikál.

Lelkében meghalt a nyár.

Tél van tényleg, én belátom.

Felveszem a nagykabátom.

Csizmát húzok, és talán

szaladok a nyár után.

 

 

2018. január 21.

dreaming58•  2018. január 21. 11:49

ÖRÖKRE

Éjembe hímezted magad.
Örökre emlékem marad
minden hozzám intézett
szerelmes szép szavad.

A nappal sokszor oly rideg.
Felkelek, de mondd minek...
Kötelesség nyűge hajt.
Nem vidítanak színek.

A tél most tiszta hófehér.
Az éjmeleg lám kincset ér.
Belebújok és csendesen
ideálmodlak kedvesem.



2018. január 21.

dreaming58•  2018. január 20. 15:00

~látlelet~

szakadt.
hallottam
ahogy az anyag nyílik.
le. egészen a szívig.
nem láttam. mégis.
sötétebb az ég is.
hiába nyitom szemem
nem látok semmit
(mi fontos)
csak ócska elnyűtt dolgok.
belököm
a szekrény mélyére
ezt a napot.

most alszom.
holnap?
ki tudja?