Kalliope titokblogja

dreaming58•  2017. november 18. 21:56

~akkor~

akkor veled mindig soha
vagyok leszek szűk tétova
szemek hunyva lélek nyitott
árva szürke veréb halott

dreaming58•  2017. november 18. 19:11

Az ám!

Könnyű ujjal szétmaszatolta
a reggel arcán a pillanatot.
Ködfoltos palástban siklott tova.
Szeme sarkában csillag lakott.

Szívét jégpáncél dermesztette,
de belül valami mégis izzhatott,
mert a domb fölé térdepelve
elküldte még hozzánk sütni a napot.

Délután felé felhőköpenyt húzott
az ég hátára, csak úgy lazán...
Eső vagy hó jön - még el nem döntötte.
A november játszik velünk - az ám!

dreaming58•  2017. november 17. 17:08

Csend a csend felett

csak csend a csend felett
s halk nappalok nyomán
már megjelent az est
kormozott üvegen át
les rám a nagyvilág
felhőket halmoz fejem fölé
álmokat igazgat szívem köré
a fény elszivárog
én már messze járok
sétálok álmokon (veled)

dreaming58•  2017. november 17. 16:55

Őszpaletta

Rozsdás síneken szalad az idő.
Tél jön, érzem - hűl a levegő.
Fázós dalokat dudorász a szél.
Hallgatom egyedül, miről beszél.

Elmodja csendesen, mint ó-krónikát,
hogy a nyár eljátszotta minden aranyát.
Az ősznek mi maradt? Rozsda és eső,
de köpenye alól titkot varázsol elő.

Sárgát, rőtet, barnát s még ezer csodát,
mielőtt temetővé válna a világ,
Varázsecsetjével mind kiszínezi.
Látványától mindőnk szíve örömmel teli!

dreaming58•  2017. november 17. 16:54

megbélyegezve

Lélegzetnyi volt csak,
majd eltűnt az éjben.
Lehet, hogy álmodtam,
de inkább hogy mégsem.
Átsuhant, és mindent
bűvös ködbe oldott.
Én csak néztem itt lent.
Lelkemen a foltot
ő hagyhatta hátra.
Nincs szidol sem erre.
Pecsétjével már nem
mehetek semerre.

(csak itt várom egyre)