Kalliope titokblogja

dreaming58•  2018. április 14. 15:15

~mélázó~

Fényt álmodtam, árnyék lettem,
felhők hasalnak felettem.
Göndör szellő megcsiklandoz,
lelkem vágyik arany naphoz.
Zsebemben őrzök még reményt,
a holnap kikacag ezért.
Lehet, többé meg se láttok,
harmatgyöngypárává válok.


2018. április 14.

dreaming58•  2018. április 12. 14:54

~valami pozitív~ (csak munkacím)

Hajnal cseppen fűszál hegyén

pelyhes méh dong virág felett.

Holnap súgja nekem: igen,

egyszer én is elindulok,

reményt görget hűs tenyerén,

s hitet, hogy a világ szeret.




2018. április 12.





dreaming58•  2018. április 8. 19:48

~nem elég~

csillagpalánták fényt virágoznak
égmező ölén szépen sorakoznak
terem nyomukban álombuborék
érzem hogy nekem soha nem elég
nem elég az hogy csak álmomban látom
nyitott szemeimbe könnyet csal hiányom
hunynám hogy újra láthassam - igen -
hiányjelet morzéz szikkadt szívem

dreaming58•  2018. április 5. 20:01

~a nap csókja~

Tavaszba takarózik a délelőtt kedvesen.

Pici rügyek kacsintanak a pille-ághegyen.

Méhszárnyakon röppen a gondolat tova,

elsántikált, árnyékba bújt a didergés. Soha

idén még nem éreztem ezt - finom nagyon, 

ahogy a nap csókot hagy arcomon.





dreaming58•  2018. április 4. 10:35

Szárnyatlan szárnyalással

Sétálunk együtt a napsütésben

céltalan. Körül dúsan virít a táj,

elringunk az édes csendölelésben.


Most meg kéne halni tán azt mondtad

nekem, s ahogy a virító rétet nézem

érzem te is feslő virág vagy talán.


Egymásba költözött a lelkünk

s ha jön a dagály az éj tengerén

szárnyatlan szárnyalással szállunk

egy csillag felé repít a vágyunk. 


A Poen Poet fórumtémában született átirat Kassák Lajos: A szerelem körhintája című versére.


***


Azért elhoztam az eredetit is.


 Kassák Lajos A szerelem körhintája


Megyünk a fényben merre és kihez

nem tudjuk. Köröttünk bőségét ontja

a nyári táj beérett kertek csöndje.


Halni lenne jó mondtad az este

s hogy ballagunk a virágos réten át

virág vagy magad is nyíló virág.


Bennem élsz most én tebenned élek

s ha szétönti sötét vizeit az éj

szárnyak és vitorlák nélkül az űrben

egy csillag felé szállunk önfeledten.