Kalliope titokblogja

Gyász
dreaming58•  2019. július 6. 11:57

Nehéz napok

A napokban volt 5 éve  hogy anyukám nincs velem...és a napokban lesz 4 éve hogy Krampuszkám is egy felhő szélére költözött...
Nehéz idők ezek nekem...
A július egy ideje nem a kedvenc hónapom :(

Ezt anyukámnak írtam.

ÁRVÁN

 


Sötét sarkokba rejtettem titokba'
- de visszaszökött legmélyebb álmomba,
s ha szemem nyitom, érzem szívembe'
hiányod, Anyácska. Seb vagy a lelkembe'.

Öt év hogy elfutott. Körém hálót vetett,
rám béklyókat kulcsolt a rideg 'nélküled'.
Visszavágyom mindíg ölelő karodba.
Szívem az otthonod. Ringatlak magamba'.

2019. július 4.



********


dreaming58•  2019. január 20. 15:36

21 éve...

Ma szürkébb az ég is,
fakóbb vagyok én is,
mert ma rád gondolok
- emléked gomolyog,
fészket rak itt belül.
Szívemen bánat ül.
Huszonegy éve már
elvitt a január.
Sokáig szaggatott.
(súgtad: nem vagy halott)
de sajnos becsaptál
és csak ment tél, és nyár,
és jöttek új szelek,
de nem feledtelek.

Elengedtelek rég
de lelkemben még itt ég
a sok szép együtt-év.

       ***

Ma huszonegy éve ment el gyerekeim édesapja.

 

***

dreaming58•  2018. július 8. 11:03

~álmodozó~

Holdat ölelve szunnyad az emlék,
surran az éjben mint apró bogár.
Szívdobogásom űz. Odamennék
hol még karod nyugtató bölcsője vár.

Álombéli táj hova vágyom,
titkokat dajkáló csend, puha lomb.
Hosszú az út, de tudom ha kiállom,
vár rám oldaladon  nyugalom.

Álmot csöppent rám buta éjfél,
elszakad így a mesém fonala.
Éj ölelésében - minthacsak élnél...
szívdobbanásod a hajnal szava...

 

***

 

Közeledik 10-e...egyre többet jársz az eszembe'...

dreaming58•  2018. július 4. 09:18

Emlékezés





Négy éve hasadt meg a lelkem.
Négy éve sebként sajogsz bennem.
Lángforró nyári éjszakákon
zöldbarna fáradt szemed látom
- Anyám, míg élek, nem felejtem.

Hogy is feledném gyengédséged…
Öveznek angyalpuha fények.
Karolsz, ha megroskaszt a bánat,
valódi piheszárnnyal látlak,
s köszönlek - hogy voltál - az égnek!

 

*******

Mert ma négy éve ment el örökre...

 


dreaming58•  2018. január 20. 15:00

~látlelet~

szakadt.
hallottam
ahogy az anyag nyílik.
le. egészen a szívig.
nem láttam. mégis.
sötétebb az ég is.
hiába nyitom szemem
nem látok semmit
(mi fontos)
csak ócska elnyűtt dolgok.
belököm
a szekrény mélyére
ezt a napot.

most alszom.
holnap?
ki tudja?


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom