~álmodozó~

Holdat ölelve szunnyad az emlék,
surran az éjben mint apró bogár.
Szívdobogásom űz. Odamennék
hol még karod nyugtató bölcsője vár.

Álombéli táj hova vágyom,
titkokat dajkáló csend, puha lomb.
Hosszú az út, de tudom ha kiállom,
vár rám oldaladon  nyugalom.

Álmot csöppent rám buta éjfél,
elszakad így a mesém fonala.
Éj ölelésében - minthacsak élnél...
szívdobbanásod a hajnal szava...

***

Közeledik 10-e...egyre többet jársz az eszembe'...