Kalliope titokblogja

Gyász
dreaming58•  2015. július 13. 07:34

Esti jaj

Fáradt ecsettel festi színeit.
Meg-megáll, majd lassan újra moccan.
Keres, mégse talál, hisz te nem vagy itt.
Emléked lelkemen fájva koppan.

Lassan oson belém a lusta alkonyat.
Szürkémre nem tud, nem talál tapaszt.
Az esti szellő hazudja hangodat,
de szívem telébe nem hozhat tavaszt.

dreaming58•  2015. július 12. 14:17

Kifosztottan

üres és zavaros kongó hordó fejem
csak a jó ég tudja most mi is van velem
vagy talán még az sem talán csak az álmok
miket kábulatban szemed tükrén látok

szemed tükre törött nem forrasztja össze
a világnak minden felhalmozott kincse
így hát kifosztottan kuporgok és fázom
s már újra a magány könnyes útját járom
 

dreaming58•  2015. július 12. 00:26

A könnyek ideje

 

Ez a gyász és a könnyek ideje - látod,
mikor itthagyod ezt a szép vagy csúf világot,
számolnod kell azzal: követ könny tengere.
Fakó éji álmok fulladhatnak bele.

Te ott a képen most is mosolyogsz csak,
nem látszik morzsája semmiféle rossznak
- persze, hisz még együtt - fejünk összebújva,
nem gondoltunk akkor semmiféle bajra.

Mondják, hogy az idő balzsam a sebekre,
ha most belenézek kéklő kép-szemedbe,
csak örömöt látok, csupa boldogságot.
Így akarlak megőrizni - mint egy fénylő álmot.



dreaming58•  2015. július 11. 14:00

Nézlek

Nézem a képedet: mosolyogsz, és látom
égszín szemeidben messzetünt világom.
Hova lett a szépség? Hol vannak a színek?
Elszürkült a világ, minden olyan rideg.
Nem vagy már itt velem, és reggel sem leszel,
remélt szép jövendőnk most a porban hever.
Nem írsz többé nekem szerelmes sorokat
- lelkemre az idő pókhálót fonogat-
árva kis "Manócskád" utánad énekel.
De hát mindhiába - többé nem érlek el...

dreaming58•  2015. július 10. 22:05

In memoriam

 

In memoriam sz54laca

 

Kifakult belőlem minden édes fényed,

Mi tegnap még való, mára nincsbe téved

Mondd, miért kellett íly gyorsan messzi szállnod,

Miért mállott végtelenbe minden boldog álmod?

 

Most itt állok bénán, már nem nyújtod kezed,

Kevés volt az idő...nem lehetek veled.

Könnyek csípik szemem, szívem rólad dobog.

Gonosz kufár a sors...megint magam vagyok...

 

***

 

(újra egyedül...)

 

 


 
1...151617