Kalliope titokblogja
GyászNem kéne ezt így...
nem kéne ezt így.
te ezt nem akarnád.
tudom, az életet
mennyire szeretted.
a halál csak állapot
- mindig kinevetted.
nem kéne ezt így.
neked nem kell könnyár.
a létezést ünnepelni
a legszebb dolog.
mit ér ha a halálodért
pici láng lobog.
nem is neked ég.
ne haragudj érte.
én nézek a fénybe.
nekem ég a láng.
látásától úgy érzem,
szerethetlek tovább.
Neked - Halottak napjára. 2017.
Temetőben
Végtelen szürkeség,
velőt dermesztő hideg.
Maradandó a sérülés
csak nem mindegy, kinek.
Az elején is tudjuk jól,
nem örök karnevál,
hogy jönnek fájó percek,
s a végén semmi vár...
Mégis csak akkor ébredünk rá
milyen komoly a dolog,
mikor temető kapuján
a gyász csendben kopog.
Véginézek a mécsesek
erdején, s már tudom:
nincs új pálya, lehetőség.
Pendül egy mély húron
egy halk dallam, és hallgatom
- csak rátok gondolok -
a sírhalmok közt tétován
bús őszköd gomolyog...
***
A "Kihívás bátraknak" 4 fix szavas fórumból hoztam át. A fix szavak ezek voltak: maradandó, végtelen, hideg, lehetőség
***
Gyertyaláng
itt
ége
k lángo
m lobban
elűzi a söté
tet mi célból
gyúltam jól
tud
od
mutatok múl
tat s holna
pot kutatok
lelkedben
évekközö
tt s mind
ki a túlp
artra köl
tözött ne
kik is mo
st világít
ok fényemm
el rájuk gondolok
****
Itt égek. Lángom lobban:
elűzi a sötétet.
Mi célból gyúltam? Jól tudod;
mutatok múltat, s holnapot,
kutatok lelkedben évek között,
s mind, ki a túlpartra költözött,
nekik is most világítok.
Fényemmel rájuk gondolok.
***
Haiku-verzió
Nézz rám, itt égek.
Lángom lobban, elűzi
lásd, a sötétet!
***
Az a reggel
világra vajúdott rettenet.
az volt nekem az a reggel.
a csengetés. a fájdalom.
a hang fülemben. nem hiszem.
csak néztem bambult fejjel.
nem értettem a szavakat
a vonal mikor megszakadt.
csak tévedés. ez nem lehet.
vagy álom volt vagy képzelet.
bennem fagyos nyomot hagy.
(mert nem lehet hogy nem vagy)
Filmszakadás
mézként olvadtál lelkemen
(akkor már tudtam: ez szerelem)
fényekbe csomagolt örök figyelmed
bennem avitt filmből képkockák peregtek
perdült velem a bűvös éj
éreztem az esély milyen csekély
mégis hagytam sodródni magam
hittem a veledlét parttalan
közös lett álmunk és közös mosolyunk
tudtuk - legboldogabbak mi vagyunk
aztán jött snitt...vége...filmszakadás
tudom többé nem kell soha más