Gebics blogja

Egyéb
Gebics•  2016. január 17. 17:34

Januárban

Nappal verőfényben fürdik a táj,
a tavasz leheletétől megborzong a tócsák háta,
s bambán meglágyul a fák kérge.
Az út szélére halmozott hó
apró vízerecskéket küld a járdára, úttestre,
erősítésért üzen az északi vizeknek…
Ám alkonyatkor a fagy visszatér,
s könyörtelen hercegként bünteti
a hűtlen fákat, tócsákat,
elnémítja az erecskéket és a csatornákat,
zúzmara-kitüntetéseket osztogat
a konok fagyzugoknak.
A lenyugvó nap megadón,
lángok helyett kifakult drapériát lobogtat
a kába házak oldalán.
Lenyűgöző az alkonyi változás!
Ámultában csippent egy kismadár,
egy csélcsap kóró szilánkos magvait a hóra szórja,
s csatakos kutya szalad
egy bután billegő galamb után.
Beesteledik,
szobám fényei és alakjai
kísértetként lebegnek az ablakok hideg tükreiben…
Nagyon hosszú még a január!
Émelygek,
lelkem az asztalon felejtett,
cukorkristályoktól mámoros pezsgősüvegbe vágyik
palackba zárt szellemnek.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom