Gebics blogja

Nem a harc veszélyes, hanem az indulat.

Kalucsni tanár úr 35 éve minden reggel gyalog megy a közeli gimnáziumban. Jó kedvű: ha tél van csodálja a zúzmarától meseszerű faágakat, tavasszal melegség és vidámság önti el lelkét az apró, színes madarak énekétől, ősszel eltrillázik szeme a sárguló-barnuló falevelek színjátékán.

Kalucsni tanár úr jó lélek. Ügyel, hogy talpával ne roppantsa össze a járdán nehezen csúszó csiga házát, ne vessen véget egy óvatlan toppanással a bodobácsok nászának, ne változtassa gyászmenetté a hangyák fegyelmezett masírozását. Kalucsni tanár úr szívében béke van. Nem figyel oda a híradásokra, nem lobbantják fel indulatait a politikusok szónoklatai.

Egy idő óta azon kapja rajta önmagát, hogy ha elsuhan mellette egy luxusautó, Mercédesz, Audi, BMW, vagy valamilyen vaskos kerekű, páncélorrú terepjáró, önkéntelenül, és talán rosszallóan megcsóválja a fejét. Különösen ha abban az autóban kikent-kifent, telefonba csicsergő feleségecske-nőcske ül, vagy bőrfejű, vastag karláncos, tetovált férfi. Vagy öregedő házaspár, finom ízléssel válogatott öltözetben, akik úgy bámulják a külvilágot, mintha egy akvárium halait nézegetnék. Ha dízel autók szaga csapja meg az orrát, magában morgolódik is: „Faszariak! Kell nekik a nagy cirkáló, de normális üzemanyagra sajnálják a pénzt! A többiek meg fuldokoljanak…”

A gimnáziumhoz vivő úton van egy kereszteződés, itt torkollik be a kerületen áthúzó főútba a közeli „jó környék” szaunás, úszómedencés házai felől érkező út. Kalucsni tanár úr ezen a kereszteződésen akkor is átgyalogol az úton közeledő luxusautók vagy vaskos kerekű, páncélorrú terepjárók előtt, ha azok már vészes közelségben vannak. Mert abban a kereszteződésben a gyalogosnak van elsőbbsége. És Kalucsni tanár úr ragaszkodik a közlekedési szabályok által neki biztosított elsőbbséghez, ragaszkodik minden áron. Sőt, mintha kissé lassabban kelne át a luxusautók és vastag kerekű, páncélorrú terepjárók előtt, mint ahogyan azt érzékszerveinek ébersége, izmainak ruganyossága, szívének, tüdejének teherbíró képesség lehetővé tennék.

Kalucsni tanár úr ilyenkor elszántan, sőt kihívóan néz a felé közeledő járműre, szíve a torkában dobog, lélegzete elakad, majdnem elbotlik. Fél a haláltól. De átgyalogol a kereszteződésen a vészesen közel járó luxusautók és vaskos kerekű, páncélorrú terepjárók előtt.

Mindeddig még nem ütötték el!