Léleksziluettek

Sírni utánnad rendelt az élet,

tűrni kínt, mit hiányod éltet,

Vesszőfutásban lelni békét,

Spórolnám, fékezném, lopnám az időt,

bár senki nem kéri tőlem, hogy így legyen,

magamra húznék minden hegytetőt,
elbújni, diktálja  az  ész  és értelem,


pedig tudom, hogy az idő csak halad,
mint éji égen zörgő göncölszekér,
érzem , hogy az élet nagy kaland,
sötétbe reppen, akár egy denevér,


mosollyal fogadni az elmúlást
bár foggal - körömmel ragaszkodom
örömmel hallgatni harangkondulást,
hát így vígadni.... bizton nem tudom,


létezni, lenni, várni csak tétován,
úszni árral, vigyorogni ostobán
hátunkra vágott ísten ostorán,
s ülni bután a lét tomporán.

Végteleníteni az életet nem lehet,

Patyolatkép a holdtojás,

Távolodó árnyak ingadozó lépteit ,