Léleksziluettek
KözéletÈlet mint kàbulat
Menni kell tovàbb, megrágott csontokon,
élet adta dombokon, halmokon,
úgyis sikerül èveket mögöttünk hagyni,
ha nem, hát az csak selejtes hakni,
Zárt szobák, megcsúfolt életek,
lelkekben rekedt fénylő èkszerek,
mit mutat eme görcsbe rándult világ,
nyaklàncba keservet font hibàk,
Az ébredès keserű étcsokoládè,
a hangulat nyersen ordenàrè,
az èlet keresi a nyílt , szèp àlmokat,
hisz nem lehet mindenki kábult àldozat,
Csodálkozunk hisz nem ezt vàrtuk,
szeretetre , jóra szívünket kitártuk,
kivet a világ ha nem idomulsz,
alakulj, s nem a mélybe hullsz,
Ne figyelj oda, lehet nem a tièd,
sírba nem kisèr a bankból kivèt,
mindezeket mosollyal terheld,
s az àrgusokat szolídan hergeld,
Legyèl aki vagy, ne hagyd magad,
sótlan alak, kiben nem győz a harag,
ne sírj és ne igèrj, hisz tiéd is az èlet,
nevess hisz a lèt csupán ígèret.
Embersèg...
Lelkemen vastagszik a kéreg,
nem fèrhet màr mindenki oda,
tudjuk , hogy sok a fèreg,
bezàrhatna minden iroda,
embert próbáló időket èlünk,
ordas hangulat rakott fészket,
vèget soroló hírektől félünk,
a szív szeretetèrt reszket,
míly gonosz eszme hozta
ezeket a vèrgőzös àlmokat,
hitetlen vagy hívő fokozta,
s ki tágította így a tàvokat,
lelke van ? ki megöli a másikat,
ki olyan mint Kàin, ki megölte Àbelt,
a testvèrèt, s vèrével itat
földet, melyre az ember ràlelt,
emberállattà válva , digitalizálva,
hisztèriát keltve, hamis hitbe ringatva,
hatalomtól burkoltan kategorizàlva,
egyedisèget mèlysègesen tagadva
èlhetjük irányított keserves létünk,
szabad akaratunk előtt falak állnak,
azt kapjuk, amiből soha nem kèrtünk,
a vàgyunk csupán annyi,
ha az emberek emberrè vàllnának...