Léleksziluettek

Falon mászkáló árnyakkal jön az alkony,

Megszülettél, így jogod lett halni,

élet paripát megsarkanttyúzni,
s ha átvágtatsz az életen,
át az éveken, pokolnak neki faralni,
jogod lesz halni....


láncát tépő vad kutyaként csaholsz,
űzött vad lélekkel loholsz,
értelmet nem nyerő létedet
majd nem lesz erő megtagadni,
de jogod lesz halni....


élhetsz burokban, szolidan , némán,
körmönfontan, kurroghatsz léhán,
akar így ,akár úgy megtanulhatod
jövődet zabálni, felfalni,

és jogod lesz halni....

Hallgat a csend és üvölt némaság,

Néha úgy természetes, hogy nem az,
mert a hamis olyan mint az igaz,
néha lehetne úgy ahogyan nem lehet,
úgy visszajönni, mint aki elmehet,


néha úgy halni, mint ki élni készül,
elsápadni, még ha bele is kékül,
mintha fájna úgy nevetni,
néha mindent , mindent elfeledni,


néha szép lenne , akár a rút is,
szomjazna a  tele kút is,
rettegne a bátor, a hős
néha elgyengülne az erős,


néha szolid lenne a rámenős,
s börtönbe zárt, a kimenős,
hittel  hinne a hitetlen,
s elképzelhető a lehetetlen,


néha az eszes lenne a buta,
roppant ügyessé válna a suta,
és balfék   lenne a király,
hát így is létezne a világ.

Árgus szemekkel les az éj,

a hold finom kenyér, egy karéj,

fekete színre vált a nappal,
álmot hoz, egy nagy kalappal,


érdekes de nem kell az álom,
nem sokszor alszom, kikiabálom,
aztán a szervezet reklamál,
alvással merít a nagykanál,


a rend miért a test verítékezik,
a szokott, és trendi ítélkezik,
a szabályok amik szabványok,
nem tűrik ha más az ok,


árgus szemmel  tűz a nap,
de majd megoldja Trump,
minthogy törli  majd Koreát,
Afrikában ottfelejti az ebolát,


kiknek kezében ilyen hatalom,
nincs szivükben oltalom,
sok Hirosíma vár még reánk,
és radioaktív lesz a teánk,


de talán ott fent a mennyben,
részesülünk olyan kegyben,
bolygónkon nem fog átok,
s hétköznapi lesz  a halál ok.