Léleksziluettek

Alkoholba fulladt álomvilagban

leledző,amúgy értelmes , okos ember,

másokban keresi a hibákat,

pedig lelkében hullámzik a tenger,

zenebolond,gitàrozik, jól énekel,

de sajnos árnyak és démonok,

kísérik  göröngyös  útján,

s s isznak vele, okozat nélküli okok,

halált megvető batorsággal merül a posványba,

 a visszatartó erő rég eltávozott,

neha-nèha beleszédül az ágyba,

sajnàlat nèlkül lesz végleg elkárhozott,

a bódulatban zombikkal sétálsz,

álmaidban is folyik a vodka,

sírsz es már nem tréfálsz,

bár többre lennél érdemes,

fejed rég beledugva a homokba!

Ha akarod papucsot húzok,

s kimosom a kádat,

ne hívd ide anyàdat,

mert dürrög mint a túzok,

segítőkész voltam és leszek,

kordában tart a szeretet,

utánna csókolom kezedet,

s este szemedben elveszek,

javítom a csöpögő csapot,

intézek minden  megoldhatót,

s neked hagyok lélekre hatóť,

s rég nem hordok már kalapot,

átadtam magam a jobbnak,

ha a szőnyeg poros , kiporolom,

átlépek avítt , règi korokon,

ugatok kutyaként, a sorsnak!

Minden az oldalon megnyilvànuló György nevű

poétatársamnak,

Nagyon boldog , ihletben gazdag Névnapot kívánok!

Szeretettel. Feri.

Szervezésed hagy némi kívánnivalót

maga után, mindenki másképp gondolkodik,

nem szereti mindegyik a talpalávalót,

s a javakból nem mindig ŕészesedik,

kőbe zàrt szoborrá váló lètezés,

de már ne súgj ne ígèrj,

nem kell életre újra ébredés,

màr ne bánts, de ne is kímélj,

teremtettél , hát hagyj magamra,

alkotàsod vagy csúf, vagy szèpre ébredés,

majd kiszámolom a varàzsló kalapba,

jót tettèl, vagy vàŕ a bégetés,

egyedire faragtál nem bújhatok a nyàjba,

parancsra sem bólogathatok,

nem olvadhatok bele a tájba,

s már megtűrő hitet sem kaphatok,

vegetációm javát kútba dobtam,

s amit még itt kell töltenem,

beállva a vàrakozó sorokba,

maradék létem így kell költenem,

nem lehettem kivàlasztott egyed

csak szürkébe olvadó tört alak,

nem kaphattam továbbvivő kegyet,

rám záródnak a hideg falak.

Okos és szép tündérleányok,