Léleksziluettek
EgyébÈlet mint kàbulat
Menni kell tovàbb, megrágott csontokon,
élet adta dombokon, halmokon,
úgyis sikerül èveket mögöttünk hagyni,
ha nem, hát az csak selejtes hakni,
Zárt szobák, megcsúfolt életek,
lelkekben rekedt fénylő èkszerek,
mit mutat eme görcsbe rándult világ,
nyaklàncba keservet font hibàk,
Az ébredès keserű étcsokoládè,
a hangulat nyersen ordenàrè,
az èlet keresi a nyílt , szèp àlmokat,
hisz nem lehet mindenki kábult àldozat,
Csodálkozunk hisz nem ezt vàrtuk,
szeretetre , jóra szívünket kitártuk,
kivet a világ ha nem idomulsz,
alakulj, s nem a mélybe hullsz,
Ne figyelj oda, lehet nem a tièd,
sírba nem kisèr a bankból kivèt,
mindezeket mosollyal terheld,
s az àrgusokat szolídan hergeld,
Legyèl aki vagy, ne hagyd magad,
sótlan alak, kiben nem győz a harag,
ne sírj és ne igèrj, hisz tiéd is az èlet,
nevess hisz a lèt csupán ígèret.
Embersèg...
Lelkemen vastagszik a kéreg,
nem fèrhet màr mindenki oda,
tudjuk , hogy sok a fèreg,
bezàrhatna minden iroda,
embert próbáló időket èlünk,
ordas hangulat rakott fészket,
vèget soroló hírektől félünk,
a szív szeretetèrt reszket,
míly gonosz eszme hozta
ezeket a vèrgőzös àlmokat,
hitetlen vagy hívő fokozta,
s ki tágította így a tàvokat,
lelke van ? ki megöli a másikat,
ki olyan mint Kàin, ki megölte Àbelt,
a testvèrèt, s vèrével itat
földet, melyre az ember ràlelt,
emberállattà válva , digitalizálva,
hisztèriát keltve, hamis hitbe ringatva,
hatalomtól burkoltan kategorizàlva,
egyedisèget mèlysègesen tagadva
èlhetjük irányított keserves létünk,
szabad akaratunk előtt falak állnak,
azt kapjuk, amiből soha nem kèrtünk,
a vàgyunk csupán annyi,
ha az emberek emberrè vàllnának...
György napra...
Minden az oldalon megnyilvànuló György nevű
poétatársamnak,
Nagyon boldog , ihletben gazdag Névnapot kívánok!
Szeretettel. Feri.
Lélekút
Szerettem a létezésed,
szerettem a hangod,
imádtam az ébredésed,
általam kinevezett rangod,
tűnt idők varázsa visszatèr,
szívembe szeget kalapál,
amièrt a lélek ide- odaèr,
már szügyig vèrzett alapár,
semmi a minden , terebèlyes,
végérvénybe ítéltetett normál,
tömegben lecsapó seregélyes,
tudtad, lelkembe hatoló voltál,
szerettelek ez már olcsó érzelem,
szív sincs , csak döglődő kattogás,
porba hullott ,amit csak képzelek,
szerkesztett meddő suttogás,
sárga fényű hold , még ígér
foszló képeket, majdan vágyakat,
reménnyel vígasztal, tán ideèr,
szerelmes hangokat hoz lágyakat,
hiszek mèg a takart árnyaknak,
a zsebből kifizetett élvezetnek,
a csuklóból letagadott vágyaknak,
ami marad az elfolytott kèpzeletnek,
egó a brifkóban, semmi nem számít,
penzen vett tülekedő csűrhe, hajbókoló,
lenge röptű csicska, nem lázít,
csurgatott élhetésèrt élve rokkoló,
szívemen már vigasz a dobbanàs
mínt kotlós ülök, és èrzelmet hànyok,
s ha majd jön a teérted robbanás,
hozzàd lelkemmel visszatalálok.
Köszöntés!
Ősi névvel megáldottak,
szeretetből álmodottak,
sarjat szívvel gondozók,
E napon mely neveteket
áldja, fényesedjen a lét,
Szívből és szeretettel
kivánok minden szépet
és jót, az oldalon lévő
összes versíró Máriának!
Boldog névnapot kedves Máriák!