Léleksziluettek

Vélemény
Pflugerfefi•  2021. július 21. 19:48

Sorsok...

Álmok kataton sodrásában élünk

nappalok hangjai dübörögnek az èjben

falra szegezve mindennapi kèpünk

s nem talàljuk magunkat a fènyben


Keresve sem találjuk a  létigéket

templomok kövein vàrjuk a csodàt

vègig àbrándozzuk a misèket

s kilèpve látjuk többiben az ostobát


Régóta tudjuk hazudnak az àlmok

s az èlet sem mindíg kék èg 

sokszor elhagynak örök barátok

s megsárgul a règi fènykèp


Csúfot űz a sors számolatlan

terhet akaszt vállunkra a hatalom

mondjàk nem számít hisz bárdolatlan

és magasra nő trágya s az alom



Pflugerfefi•  2019. október 9. 21:51

Torzulások.

Tornyosuló képtelenségek,

hordozzák a vesztesèget,

kivételes képességek,

elhozzàk a nyeresèget,

albínók is vàgynak èlni,

 es nem akarnak fèlni,

rozsda marja a vasat,

èhsèg irritálja a hasat,

a fabulon nem őrzi bőrt,

penge nem vàgja a szőrt,

élettel telt korosodó est,

látja ha meztelen a test,

vajúdó èjszakában pàros,

a varázslat már arányos,

szót emel a kóros torzulàs,

nyilvános a lètèrt koldulás!





Pflugerfefi•  2019. május 23. 21:59

Poéta lélek





Poéta lelkem fénypászmákkal ébredezik,
kóbor szellemek rímeket ígèrnek,
szellemekkel álmodó éjszaka érkezik,
s a gondolatok ágyamban elférnek,


Benéz a hold okkersárga fénye,
versemben már nem  talál helyet,
holnapi soraimra nem lesz igènye,
de nem is kérí a kitűntető kegyet,


túlozni poéták boros kiváltsága,
szavakban bút, örömöt keresgèlni,
kóbor lelkek foszlott imádsága,
mindent, és semmit fojtón megèlni,


hordja a szél élet szemetét,
megirní bátor a  nyűglődő költő,
sodorja halálra ítélt kórházi leletèt,
s nem jut testère elit felöltő,


túlzó szavak de vállalom,
gondolatok terhe a vállamon......


Pflugerfefi•  2017. október 19. 20:06

Kortalan

A lélek kortalan, időtlen suttogás,

bolyongó ábránd , mély álmodás,

reinkarnáció hangokkal töltve,
az életre hosszú nyelvet öltve,




alvó érzéseket ébreszt a szép,
misztikusnak tűnik a kép,
belűlről érkező vizit mellet
döngetve Tarzant kellet,


a lélek dühöngeni is megtanult,
karmazsin májfolttá kifakult,
turbóra kapcsolt világunk,
elementáris erővel kívánunk


kitérni, mázsás súlyokkal létünkön,
parázsló mosolyokkal a képünkön,
a bohócmutatvány nem egyszerű,
hisz zsebre vágva a szép, s a derű.


küzd a lélek, időtlen harca konok,
emberi sorsokon csattanó ostorok,
mostoha életek csillaga pillanat,
elmúló , ébredő, újra élő mint a nap!





Pflugerfefi•  2017. augusztus 9. 19:14

Fenyegetés

Árgus szemekkel les az éj,

a hold finom kenyér, egy karéj,

fekete színre vált a nappal,
álmot hoz, egy nagy kalappal,


érdekes de nem kell az álom,
nem sokszor alszom, kikiabálom,
aztán a szervezet reklamál,
alvással merít a nagykanál,


a rend miért a test verítékezik,
a szokott, és trendi ítélkezik,
a szabályok amik szabványok,
nem tűrik ha más az ok,


árgus szemmel  tűz a nap,
de majd megoldja Trump,
minthogy törli  majd Koreát,
Afrikában ottfelejti az ebolát,


kiknek kezében ilyen hatalom,
nincs szivükben oltalom,
sok Hirosíma vár még reánk,
és radioaktív lesz a teánk,


de talán ott fent a mennyben,
részesülünk olyan kegyben,
bolygónkon nem fog átok,
s hétköznapi lesz  a halál ok.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom