Léleksziluettek

Pflugerfefi•  2020. március 27. 19:03

Új èletre ébredès

Mint a lapulevèl , úgy lapulunk,
száràn békes szöcske készül
ugràsra,bezárva elpuhulunk,
löttyedtre vastagszunk végül,

kóborló vírus ad sejtnek abrakot,
hangunkban bújik a félsz,
nem akarunk nyitni ablakot,
hisz jössz, mész, és kérsz,

gondot űző képzelődés keres helyet,
vadít a làtomàs, útra készít,
de nem ad pogácsát, sem kenyeret,
mutat lehetőséget, odáát térít,

sír az àlom, megrendült az èlet,
hinni bátor aki tudja halandó,
gyötrelemmel keresi a mérget,
mely tudàssal lesz a lét tovàbbhaladó,

a csodák lelkekben lapítanak,
szorongunk reànk talàl a vègtelen,
a múlások sźívúnkben fájdítanak,
s a ránktestált létezés igénytelen,

harangok zúgnak itt es tàvol,
valóság a dübörgő hullámverés,
s úgy lesz mint villám súlytotta fàból,
gyökérből új életre èbredés.

Pflugerfefi•  2020. március 12. 10:49

Teremtőhöz...

Szervezésed hagy némi kívánnivalót

maga után, mindenki másképp gondolkodik,

nem szereti mindegyik a talpalávalót,

s a javakból nem mindig ŕészesedik,


kőbe zàrt szoborrá váló lètezés,

de már ne súgj ne ígèrj,

nem kell életre újra ébredés,

màr ne bánts, de ne is kímélj,


teremtettél , hát hagyj magamra,

alkotàsod vagy csúf, vagy szèpre ébredés,

majd kiszámolom a varàzsló kalapba,

jót tettèl, vagy vàŕ a bégetés,


egyedire faragtál nem bújhatok a nyàjba,

parancsra sem bólogathatok,

nem olvadhatok bele a tájba,

s már megtűrő hitet sem kaphatok,


vegetációm javát kútba dobtam,

s amit még itt kell töltenem,

beállva a vàrakozó sorokba,

maradék létem így kell költenem,


nem lehettem kivàlasztott egyed

csak szürkébe olvadó tört alak,

nem kaphattam továbbvivő kegyet,

rám záródnak a hideg falak.




Pflugerfefi•  2020. január 26. 22:40

Tavasz


A szív még hallgat sután,
a hév már lángot korbácsol,
s majdan a lángolás után,
új lehetősègeket ácsol,


lengő periférián málik a múlt,
érzesekbe halnak az álmok,
minden ami màr règ kifakult,
ujjà született késői ( sármok )


lèt frekvencián pengő mizèria,
szorozva többel, és sokszorozva,
ami már  dühödt hisztèria,
a semmit korlátok közt ostorozva,




halódó konstrukcióvá lettünk,
magas falak közt tartózkodunk,,
elmétlennè válik minden tettünk,
most bújik szìvünkbe alkonyunk,


tavasz mèg lelkünkbe settenkedik,
lepkèk röpte  szemünkben alàzat, 
èrzékeink sírva kérik, sőt követelik,
lehetősèget ami màr varàzslat,

Pflugerfefi•  2019. október 28. 21:36

Variáció.....

Elhamvad az alkony,

ráborul az èjjel,

halódik a balkon,

pislákoló fénnyel,


utca làmpák lépnek

a sötètben egyet,

plakátokat tépnek,

gyakorolnak kegyet,


lelkeket kísér az éj,

turbózott feledésben,

holnapot falsan igér,

kísèret temetésben,


éjjel futtat kisértetet,

fekete macska oson,

őszülő fény ad kísèretet,

a reggellel nem rokon,


tolódik élet hatalma,

mozgásban  az àlom,

jő az elképzelt karma,

a létet így variálom.





Pflugerfefi•  2019. október 9. 21:51

Torzulások.

Tornyosuló képtelenségek,

hordozzák a vesztesèget,

kivételes képességek,

elhozzàk a nyeresèget,

albínók is vàgynak èlni,

 es nem akarnak fèlni,

rozsda marja a vasat,

èhsèg irritálja a hasat,

a fabulon nem őrzi bőrt,

penge nem vàgja a szőrt,

élettel telt korosodó est,

látja ha meztelen a test,

vajúdó èjszakában pàros,

a varázslat már arányos,

szót emel a kóros torzulàs,

nyilvános a lètèrt koldulás!





Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom