Léleksziluettek
Utilapu
Tombol a nyár, forrón, melegen,
éji hűst imádó krókuszok,
vízért ácsingózó trópusok,
szomjas a föld, égig ér
a forró ,égető fényigény,
istenek ha vagytok,lelkekbe vágyat
oltsatok, hogy tudjam miért vagyok,
mérsékelt övünkön, tornádó
tép tetőt, vihar tölt patakot
folyóvá avanzsál, múlt szerepet okádó
letépi fogasra dobott kalapot,
eléget létet a régi fényhozó,
globálisan forr az égett fazék,
büntet szigorúan a feloldozó,
temet éltet a kapott adalék,
utilaput kaptunk oda fentről,
tolvaj érkezett , lopja életünk,
kapunk segítséget odalentről,
vagy ítt várjuk , tomboló végzetünk.
Esőcsepp
Eső csepp az élet , érkezik és elcsorog,
útján por és hamu a lassító akadály,
könnyként arcon folyó, elkódorog
félrevezetve a hazudós homály,
Esőcsepp az élet, fűszálon szalad,
földhöz csapódik , vírágon megmarad,
szívódik , éltet röpke létet hangtalan,
eltűnik dícséret nélkül zajtalan,
Esőcsepp az élet, cseppnyi varázs,
pillanatnyí érző , vérző ébredés,
mennyi rövidített síró láttatás,
hajnalra nemtelen haló késztetés,
Esőcsepp az élet, vídáman fut tova,
mosoly szalad, ő sem tudja hova,
sírni, érezni, szeretni jaj de kevés ,
esőcseppnyi èletünk kevéske szenvedés.
Mit ér a szó?
Mit ér a szó, ha szelek elviszik,
téped a szád, koptatod tollad,
igazat dalolsz, hazugnak hiszik,
az övék,.. mit mond az ajatollah,
hitetlen kutyának érezheted magad,
szeretheted istenedet, hiába,
mint nekik, majd szétmossák agyad,
s felrobbanunk ebbe a világba,
a teremtés rosszul gondolta,
egy az isten, mégis más,
jézus a keresztet vonszolta,
mohamed meg nem volt asztmás,
beszélhetünk róla de minek,
a szavakat messze viszi a szél,
ember vagy , de érezzük, semminek,
neked minden másról mesél,
ember legyél, ne vad állat,
prédát érez mit szemben látott,
inkább tegyünk vállat, vállnak,
hogy élhetőbbé gyúrjuk a világot.
Sorskovács
Sorsodat kovácsolod éppen,
természeted génekben érkezett,
a teremtés meg sem kérdezett,
IQ teszteket csuklóból töltöd,
nem érdemelt pénzeket elköltöd,
úgy súgják neved...élősködő,
here... nem leszel hősködő,
csak nagyképű, egzaltált tetű,
elfuserált, zaklatott életű,
utadra nem kell hamuba sült pogácsa,
vesztett létednek magad vagy kovácsa.
Felhívás
Költő, néked mondom én,