Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
utak
BakosErika• 2019. december 12. 06:01
álmosan kotorászok
szekrényben égtájakat
összekötő rongyok
csalogató fekete-piros
csipkék sorakoznak
míg elpakolok minden
régimódi ujjat
felszakadó sóhajok közt
hallgatom a csöndet
málló sarkokban
megbújik az Isten
és tépett könyvlapokban
ott lapul a vallás
vagy az ösi gyantaillat
kint egy tócsára
lámpafény vetül benne
a város forgataga
arcon üt a jövő
mégis meglépem céda útját
Mamamaci402019. december 14. 17:21
Brummos
Pflugerfefi2019. december 13. 21:55
Míg a jövő megvár bennünket...
Remek vers!
Törölt tag2019. december 13. 11:01
Törölt hozzászólás.
csillogo2019. december 13. 09:05
mégis meglépem...
Erikám nagyon tetszett és mindig meglépjük, a remény mindig elszórja magvait, ha jó talajra hull szépen "nevelkedik"
ölellek
Krisztinka2019. december 12. 20:02
🤗💜
Rozella2019. december 12. 17:43
A sors útjai, mint tudjuk... de a magunkét sem találjuk, hát lépünk nagy bátran, mert mi mást tehetnénk...? Mindig egyírányú, csak több sávos... Nagyon jól megfogtad!
Törölt tag2019. december 12. 12:18
Törölt hozzászólás.
Kicsikinga2019. december 12. 10:34
Te Jó Ég!
"arcon üt a jövő
mégis meglépem céda útját"
Méghogy amatőr oldal!
Törölt tag2019. december 12. 09:27
Törölt hozzászólás.
Mikijozsa2019. december 12. 08:41
Évvégi utplsó simítások - gratulálok
Erika tetszett
skary2019. december 12. 07:21
előre :)
Pera762019. december 12. 07:03
Tetszős.