Bakos Erika - Verseim

Életmód
BakosErika•  2019. július 7. 07:56

adok-kapok

-ritka, keresve, titka, szeretve,/ rádobott, fénye, háborog, lénye,/ selyem, hajlítva,napok,/ lelem, fordítva,kapok

megadott rímekre


az ember tisztasága olyan ritka,
mint a fehér holló, akit keresve
sem találsz. szemében a világ titka,
búzavirág kékjében még szeretve

reméled azt, amit isten rádobott,
mert a kékség mögött mit ér a fénye,
ha lélek és a szív sárban háborog,
mivé válik igaz emberi lénye.

hintázik a jó és a rossz selyem
fonalán, belül feszesre hajlítva
időt és teret, így telnek a napok.

kiben lelhető fel ősi félelem,
a válasz minden nyelvre lefordítva,
hogy amit adok, vissza is azt kapok.

BakosErika•  2018. január 3. 12:11

Ünnepek után


Manapság minden ember ingerült,
a reggelek szakadt rongyai alatt
pőre a valóság, hol Isten hite űrt
hagy, ott rosszindulatú lét dagad.


Fojtogató lett a méltatlankodás,
szívekből elfogyó szenvedélyesség,
kövérre hizlalja az önmarcangolást,
és testekre égeti szégyenbélyegét.


Ünnepek után megritkul a szeretet,
leskelődik egy sarokban megbújva,
az idő táplálja közönyét, s sebeket
ejtve lép egy újabb keresztútra.


méltatlankodás, szenvedélyesség, rosszindulatú, ingerült

BakosErika•  2015. március 27. 05:41

nem város az...

nem város az...

nem város az
hol naponta járok
ahol sötétek az éjek
s röghöz kötnek az álmok
fehérre meszelt házak
körös-körül erdő
kígyóként kanyargó Tisza
vize élet s temető
nem város az
hol három az utca
minden ablak függönyét
ismerős húzza
ahol az egyedül élők
keserű magánya
falakra vetített
sorsok embernyi árnya
nem város az
hol járom az utamat
majd monoton perceim
a semmibe zuhannak
ahol még látomás
hogy örökre elmegyek
és a csillagokba írnak
egy apró nevet