Bakos Erika - Verseim

Haza
BakosErika•  2020. május 25. 09:43

Összetartozás 20-20

Összetartozás 20-20
 
 
Ahol hegyek magasodnak,
ott az ember térdre roskad,
száz év elhullajtott könnye
marja az asszonyarcokat.
 
Éjsötét zászlót tép a szél,
reményvesztett lett az ország,
prédává váltunk a világnak,
-van még szív és van bátorság.
 
Elfolyik a Kárpátok vére,
mint a gyomorból kimászó vágy,
a múlt hamujában vergődik
egy nép, s az összetartozás.
 
Az idő távolságot varr,
meztelen talpaké a haza,
de lesz aki majd tudni fogja,
kinek mikor volt igaza.
 
Helyére kerül itt minden,
hitünk elér a csillagokig,
mert így is-úgy is "összenő,
ami egyszer összetartozik".

BakosErika•  2020. március 15. 06:09

Március 15.


Kaszát kalapált a lét
és a kivérzett világ
görcsbe rándult.
Vérmeleg az elkeseredés.
Apró szemek folyója
csendben tengerré dagadt,
koronákat visz a víz.
Ki állítja meg az áradást,
amíg vásznak feszülnek
hajlott hátú anyák kezében...?
Ma a megfontoltság tűz
izzadt ingekre egy kokárdát,
miközben Isten ránk figyel.
Hiszem, hogy van összefogás,
a szív majd később ünnepel.
Mert az ember és
"a haza mindenekelőtt".

BakosErika•  2018. február 2. 05:43

Az én magyarságom


 "Magyarnak lenni nekem mit jelent"
nem pénzt, nem lopott gazdagságot,
ősi tüzet, ami még parázslik idebent,
és a szívemben őrzött Emese álmot.
Hajnali csendben a madarak dalát,
otthon összebújós kályha meleget,
érezzem még a zsíros föld szagát,
Anyám hangjában minden szeretet.
Magyarnak lenni nem politizálás,
nem vallás, és nem keserédes kéj,
életminőség, jobbá, emberré válás,
és az embertelen világban útlevél.
Magyarnak lenni összevetett hát,
egymással, nem egymást eltiporva.
Küzdést, anyaföldben öreg fejfát,
ősök tisztelete a "vérünkbe oltva".

Magyarnak lenni nem könnyű dolog,
de a másikat szidva sem könnyebb,
mindig voltak és lesznek álnokok,
légy büszke, s töröld le a könnyed.

" Sajó Sándor

BakosErika•  2017. június 4. 17:32

Június 4.


Ma ismét könnyeznek az erdők,
fűszálak végén vércseppek
jeleznek múltat, s Isten gyászfelhők
mögött emészti a csendet.

"Száz év magány" már a haza,
éj-szövetén sokak lét-vigasza.

Bennem még megmaradt a hit.
Benned majd megmarad a hit...?

BakosErika•  2016. október 22. 07:14

Hatvan év


Hatvan éve hősök éltek,
hatvan éve hősök haltak,
kétezer ember és kétezer Isten,
-ellopott idő folyik ereinkben.

Téptek magyar zászlót,
számoltak megannyi éjszakát,
fejük felett mint szürke darvak,
szaporodtak a rendszer bonyodalmak.

Messziről tankok jöttek,
a téren összetört csontok,
hideg vasakon ifjak vére szárad,
tegnaparcok mészváza bánat.

Golyóval kivertek az ingek,
réseken átsütnek a csillagok,
a lélek mennyi szabadságot remélt,
ha a hetedik jajgatva elvetélt.

Senki sem szólt semmit,
senki sem látott semmit,
míg a világ hajnalban szeretkezett,
valami titokban megszületett.

Hatvan éve hősök éltek,
hatvan éve hősök haltak,
kétezer ember és kétezer Isten,
-ellopott idő folyik ereinkben.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom