Bakos Erika - Verseim
JátékIgaz is, meg nem is ( Szonett játék )
Igaz is, meg nem is
Nem hordok álságos fekete ruhát,
szeretem ami színes és tarka,
csalfa szemed hiába mozdítanád,
úgysem figyelsz rám, vagy a szavamra.
Nyári lázban égek, lelked zöld szemű
szörnyét régen nem hordom magamba`,
életem, nélküled sem egyszerű,
engem nem csóválsz, mint kutyát a farka.
Te, aki a múltban csókokat ígért,
nem kell többé a lírád, sem dalocskád,
és nem vár rád megvetett heverő.
Hogy komolyan felfogd, most csak azért
mondom, legközelebb hívd a Mariskát,
ott elég nagy a szerelem legelő.
Bárányok hallgatnak ( Szonett játék )
Kezek ragadtak el hegyet és mezőt,
szikrája sincs bennük az ősi dalnak,
behódolt nyelvekkel talpig hajoltak,
megszültek egy torzót a gonosz előtt.
Kikben valaha nagy tüzek lobogtak,
már elhamvadtak a lélek-tűzjelek,
de talán megérkezik az a gyerek
és értelmet ad a magyar daloknak.
Az én szívem lobog, őrzöm egyre,
az idő húz, mintha sisteregne,
Isten Hold szemére is Magot vetnék.
Határok mentén elégett a bárány.
Vér folyik, embersírás. Koldus hálám
adnám, ha szerződésszegő lehetnék.
Mexy ( Szonett játék )
Szeretem és az én Mexymnek becézem,
de magázom, ha rendetlen, hasztalan.
Lábamra fekszik, vagy épp ül, kinézem
belőle alig várja, mint jómagam,
hogy játszunk egy kicsit, -nem, nem az ágyon!
Ő bámul ártatlan szemekkel, tunyán,
tócsákba trappol, mint ki óceánon
át, egy csontot keres a lét zátonyán.
Ha látnád milyen elégedett képet
vág, farkát csóválva teszi a szépet,
csak várd ki a végét, ha jön egy kandúr.
Lányokat szagol az utca lovagja,
ám vigyázz, ő az őrző, udvar vadja,
ki hozzám hű és emberlelkem virul.
Bolyongó ősz
A hamvadó ősz kicsit még elidőz,
bolyongó árva nap érleli borát,
a fák sóhaja terjedő könnyű gőz,
nyugtalan a szív, de kivárja sorát.
Ezernyi emlékkel hajolok föléd,
lelkemen vagy egy meddő régi folt,
lassan róvom az elveszettek körét,
még páholyból bámul rám a telihold.
A mártírglóriát rajtam ne keresd,
szemhéjam mögött vagy ősi szerető,
kavicsokba vésett arcomat bevárd.
Csak a fényt a szél zúgását szeresd,
míg magukba zárnak az elfeledő
versek, Istenben nincs kétely, megáld.
Férfibajok
"Most elmondom kicsim az úgy volt",
mikor ingemen megjelent a rúzsfolt,
belém botlott az a bögyös szőke,
csábos ajkát biztos belém törölte.
Haragszol mert sok volt a whisky,
talán nem a temetőbe visz ki,
mert néha kell egy édes bódulat,
mikor a férfiember önfeledten mulat.
Tudom, hogy még mindig szeretsz,
sokszor az orromnál fogva vezetsz,
de most gyere húzz haza a kordén,
"és én hallga(tok), mint a holdfény".