Bakos Erika - Verseim

Gondolatok a törökországi földrengés után

Némán settenkedett az éj,
tűzbibék éles nyelve pörköli az eget,
szülő nők utolsó sikolya bánatfátylat
terít az Országra, és a halál betemet.
Nincs erre szó, Istenem...
Fekete zászlók bennem is fájnak,
míg Isten műve a föld,
fazekában forralja löttyét, eltaposott
házak alatt maradtak az álmok,
szerelmek és nevetések.

2023.

Hajnalban megint 

angyalok szálltak  az égbe, 

8 ember intett búcsút, mig

ti a másik oldalatokra fordulatok. 

Véres könnyek folytak Isten

csukott szemei mögül. 

Roncsolt lemezek közé 

szorult a lét, termoszba hűlt  

kávé fröccsent a szétszóródott

üvegcserepekre . 

Volt aki már nem ébredt fel

a felfoghatatlanra. 

Mécsesek égnek az utakon, 

tengerek kékje vörösbe borult. 

Azon a napon ablak-

szárnyak furódtak a húsba. 

Miért... miért...  miért... 

- Én nem tudhatom.

B. E. 2021.8.18.

éji vizeken
az ég lezárt szeme
könnyeket hullajt
s amíg földet ér
sikolyokat visz
az örökkévalóságba
zöld zavarossága
elrejti az arcokra
fagyott rémületet
ki tudja elfogadni
az elfogadhatatlant
és ki adja vissza
szájak sarkába a nevetést
szirénahangok
törik meg a csendet
míg Istenhez
fohászkodnak a megmaradók
a folyó áldozatot szed
majd kilöki magából
embertelenül...

 ( 76 éve )
mínusz negyven fok
és százezer halott
Don-kanyar emléke
a vérünkbe fagyott
jeges húsdarab
nem omlik a szájban
elhulló testek ragadtak
a vöröslő hó porában
az ágyúk nappal öltek
éjjel dögészek jártak
hátrahagyott jajgatást
még hallották a bátrak
fogságban és éhesen
már hontalan a lélek
mellékszerepet osztottak
egy becsületes népnek
százezer ember
megannyi csonka család
jelöletlen sírok mellett
csak egy angyal mond imát

Pár napja, hogy átmentél a falon,

azóta könnyek folynak le rajta és

áztatják a földet,  ami neked egyre

sötétebb, mélyebb lett. Odaát csak a jó

 Isten tudja mennyi a fény, mert

szükséged van a pont annyisághoz,

amely benned oly erővel lángolt,

hogy el tudd viselni a testtelenséget.

Szerintem még itt vagy a közelben,

láthatatlanul a verseidet szavalod

egyszerűen, mégis olyan energiával,

hogy beleremegnek a színesre

összefirkált romkocsmafalak.

Hallom, ahogy „mondod” ne foglalkozzunk

a miértekkel, a mi lett volna ha

dolgokkal, hanem őrizzünk meg

az elménkben annak, aki vagy…

Jaginak.

Többé már nem „üvöltenek benned

az Éhesek” - felfalták a lelked kínjait.

Míg te itt hagytad ezt a szürkeségből

ébredő várost, rögös hantra tesznek

 apró kezek egy szál virágot…

J. I. R. miért üvöltenek bennem az Éhesek?

Nyugodj békében, Jagi. Őszinte részvétem, Ági.