Bakos Erika - Verseim

Gyász
BakosErika•  2021. augusztus 19. 10:19

Azon a napon



Hajnalban megint 

angyalok szálltak  az égbe, 

8 ember intett búcsút, mig

ti a másik oldalatokra fordulatok. 


Véres könnyek folytak Isten

csukott szemei mögül. 


Roncsolt lemezek közé 

szorult a lét, termoszba hűlt  

kávé fröccsent a szétszóródott

üvegcserepekre . 


Volt aki már nem ébredt fel

a felfoghatatlanra. 


Mécsesek égnek az utakon, 

tengerek kékje vörösbe borult. 

Azon a napon ablak-

szárnyak furódtak a húsba. 


Miért... miért...  miért... 

- Én nem tudhatom.


B. E. 2021.8.18.

BakosErika•  2019. május 30. 18:39

Viszi a víz...



éji vizeken
az ég lezárt szeme
könnyeket hullajt
s amíg földet ér
sikolyokat visz
az örökkévalóságba
zöld zavarossága
elrejti az arcokra
fagyott rémületet
ki tudja elfogadni
az elfogadhatatlant
és ki adja vissza
szájak sarkába a nevetést
szirénahangok
törik meg a csendet
míg Istenhez
fohászkodnak a megmaradók
a folyó áldozatot szed
majd kilöki magából
embertelenül...

BakosErika•  2019. január 12. 20:16

a halál nyomában


 ( 76 éve )
mínusz negyven fok
és százezer halott
Don-kanyar emléke
a vérünkbe fagyott
jeges húsdarab
nem omlik a szájban
elhulló testek ragadtak
a vöröslő hó porában
az ágyúk nappal öltek
éjjel dögészek jártak
hátrahagyott jajgatást
még hallották a bátrak
fogságban és éhesen
már hontalan a lélek
mellékszerepet osztottak
egy becsületes népnek
százezer ember
megannyi csonka család
jelöletlen sírok mellett
csak egy angyal mond imát

BakosErika•  2018. február 17. 06:19

R.I.P. - J.I.R.

 

Pár napja, hogy átmentél a falon,

azóta könnyek folynak le rajta és

áztatják a földet,  ami neked egyre

sötétebb, mélyebb lett. Odaát csak a jó

 Isten tudja mennyi a fény, mert

szükséged van a pont annyisághoz,

amely benned oly erővel lángolt,

hogy el tudd viselni a testtelenséget.

Szerintem még itt vagy a közelben,

láthatatlanul a verseidet szavalod

egyszerűen, mégis olyan energiával,

hogy beleremegnek a színesre

összefirkált romkocsmafalak.

Hallom, ahogy „mondod” ne foglalkozzunk

a miértekkel, a mi lett volna ha

dolgokkal, hanem őrizzünk meg

az elménkben annak, aki vagy…

Jaginak.

Többé már nem „üvöltenek benned

az Éhesek” - felfalták a lelked kínjait.

Míg te itt hagytad ezt a szürkeségből

ébredő várost, rögös hantra tesznek

 apró kezek egy szál virágot…

 

J. I. R. miért üvöltenek bennem az Éhesek?

Nyugodj békében, Jagi. Őszinte részvétem, Ági.

BakosErika•  2018. január 20. 09:56

Tizenhat élet ( emlékezés )

A rideg hófedte lankákon ma
angyal-lelkek száguldanak,
dacolva a széllel, kipirult arccal...
 
Mért ültet olykor-olykor
Isten halálfélelmet a szívekbe?
Nem látja meg az anyakönnyeket,
nem hallja az apák ökölroppanását?
- Tizenhat gyermeket szólítottál,
tizenhat életet elvettél, miközben
"lábuk nyomán liliomok nyíltak..."
 
Szürke városra gyulladt a hajnal,
megolvasztotta a hegyeket
és megrepesztette a szíveket.
 
 
"lábuk nyomán liliomok nyíltak"... - legenda

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom