Bakos Erika - Verseim

Gondolatok
BakosErika•  2021. szeptember 20. 18:34

Sorsok és eszmék


Sötét utcák, mély szegénység. 

Megtört arcokat ráncol a kétség. 

- Sorsokba temetve. 


Kisirt szemű anya Istent vádol. 

Átkozva mindent aprót számol. 

- éhes a gyereke. 


Hatalmas tenyér rendet tanít. 

Apró hátgerincről csendet hasít. 

- Vörösödő eszme. 


Közöny és pohár, mi öl hamarabb, 

ha kurva a rendszer, melyik szarabb. 

- Hazudnak reggel és este. 


Régim kicsit átirva. 


BakosErika•  2021. július 20. 15:49

Versszerűségek

Bordarácsok közé 


Csukott szemek mögött olvad a lét, 

Rózsaszín vágy csókolt régmúlt éveket,

Bordarácsok közé szorult az illatod, 

Angyalok szívják véremet. 


( Pilinszky után szabadon) 

2021. 6. 10 



Madárdal


Szólt a madár csendesen, 

-Isten megáld higgy nekem. 

egy kékszemű tó napra néz, 

itt minden olyan, mint a méz...


Madárka élesitsd fegyvered, 

az ember szíve megreped. 

Székely leány sír, nincs haza, 

Földünk már rablók otthona. 


Földünk már rablók otthona, 

Székely leány sír, nincs haza, 

az ember szíve megrepedt, 

madárka élesitsd fegyvered. 


Ott minden olyan, mint a méz, 

egy kékszemű tó napra néz, 

Isten megáld higyj nekem, 

- szólt a madár csendesen. 


221. Július 4.



BakosErika•  2020. szeptember 12. 07:02

Őszérkező

Csöndes derüben vedlenek a fák,

egy-két levél ragaszkodva elidőz,

a nyár lassan leveti céda ruháját, 

és rőt talpakon megérkezik az ősz. 


Mondd, mit érlel a bágyatag nap, 

rozsda-mezőkre hoz-e változást, 

mezítlábas lélek szárnyakat kap, 

s felhők mossák el az út létporát. 

BakosErika•  2020. június 19. 09:39

Felhőfogak

Felhőfogak harapdálják az eget,
szemeikből sós esőkönny csöpög,
villámoktól megriadt madársereg,
távolságot mér ég és föld között.
 
Pasztellre vált az ezerszín mező,
virágfejek búslakodnak a sárban,
érett gabonát fektet az idő,
míg álmokat szövünk esti vágyban.
 
Pózok és dacok múlnak nagy hévvel,
éji torkokból fel-felszakad bánat
hasítja az eget, lassan letérdel
az ember, ...s etet éhes bosszúvágyat.
 

BakosErika•  2020. március 22. 14:12

Nem a tiéd

K oronától hangos az egész világ,
O kos ember ma a fenekén marad,
R ettegsz, mert ép tüdőt is kirág,
O kkal, hiszen e patak tengerré dagad.
N e félj, ahogy jött úgy megy el,
A pró imák űznek fertelmes ragályt,
V éredben hit, s te ettől könnyezel,
I sten vigyáz rád, érzed válaszát.
R igó fütyül virágba borultak a fák,
U j életet babusgat a természet,
S zokj hozzá, az övé minden bőséged... 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom