Bakos Erika - Verseim

Szerelem
BakosErika•  2017. október 24. 19:04

Szemek


"Szemeim fáradtak, de tiszták,"
már látják az elmúló időt,
akkor szemeidben látták a létet,
az egész szerelmetes miliőt,
egyet mégsem vettek észre soha,
a még ma is fájó véget…

Fekete ruhámon virágok sora,
bennem ez a szerelem örök,
magaddal vitted lelkemből a részed,
talpam alatt sírnak a rögök,
ám hiányod illata lemoshatatlan,
pillantásod belém égett.

"Szemeim fáradtak, de tiszták,"
s kibuggyanó könnyeim,
"már az egész láthatárt beborítják."

" Szabó Lőrinc - Varázskert

BakosErika•  2011. február 20. 18:05

Ha



Ha
egyszer
virág illat száll,
és a napsugár
langymeleg sugara
melengeti a földet,
Ha
az erdőben
a lombok között,
dalra fakad
az összes
félszeg kismadár,
Ha
folyók kékjében
fürdik a hold,
és
vígan lubickolnak
a csillagok,
majd
megmozdulnak
távolban a hegyek,
Ha már
elfeledjük, hogy
béklyóban születtünk,
akkor
megtaláljuk,
és
foglyul ejtjük
egymás szemét,
s szerelmét
örökre.

BakosErika•  2010. április 26. 07:56

Sors..


  Ha életem napjait a sors,
Sok év múlva örökre lezárja,
Mivé válnak szétszórt gondolataim?
S Szerelmem, miként az éji Hold,
Ki komor felhők közül kibújva,
Őrzi-e majd szívemből írt dalaim?
Lelkem könnyező virág lesz, ha sírva
lecsukódik ragyogó mélységes tükre,
Elhagyva mindent, s a Kedvest is örökre.
S majdan egyszer egy más időben,
E csillagvirág ha újra szírmot bont,
Akkor ajkamon megint szól a dal,
S meghallod a hangom a szívedben,
Amelyet a szerelem újra köréd font.
Lelkünk eggyé olvad, s szívünkben
ősrobbanás lesz, Angyalként repülve
az égen, minden csoda kevés lesz.

 

BakosErika•  2010. április 20. 21:18

Eltünő nap

 

Eltünt a Nap, s vele
Elszállt a Szerelem.
Édes hangodat figyeltem,
S csak könny maradt a szememen.

Suttogásom nem hallod, mikor
Éjjel szólítalak sírva,
Vastag sötétség, mely beburkol,
Semmiért nyúlok, e fájdalmas kínba.

Hol vannak a dalok? melyek
Szívemben oly édes nyomot hagytak.
Nálam maradt még a Szerelem,
S Nálad a lelkedbe fagytak?

Megszünik a lét, s a Világon,
Oly kínzó a magány hatalma.
S úgy vágyom a régi dallamot,
Amely nyíló rózsát hozott a Tavaszba.

Csillag szemeiddel, ha látsz
Rajtam édes boldogságot.
Ne gondolj csodára, csak álarc az
Mely elfedi lelkemben az örök álmot.

BakosErika•  2010. április 17. 07:43

Szívedből..

 

Szívedből való vagyok, tested
árnyékként fonom körbe.
Leheletnyi csókokat kapok,
S tiéd minden vágyam örökre.

Akár meghalni veled, sírni
hosszú hosszú éjeken,
Lelkedben tudnod kell, mennyire
fáj ez a varázslatos Szerelem.

Mikor csendes éjszakákon,
Szívemben, vad remények élnek,
Érzem ajakad már a számon,
S tested hevében örökre elégek.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom