Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
November 4.
BakosErika• 2018. november 4. 16:34
Bevésődtek azok a napok,
amikor mindenütt tankok
tapostak bűntelen embert.
Nem feledem a népre fegyvert
fogó kezet, vagy azt, aki
gumibottal a lila árnyalatait
verte a testre. Nem feledem
a gúnyos pofákat, a kegyetlen
hályogos szemű férgeket,
az ajtó mögötti ellenségeket,
a némaság fogadalmát,
vagy apám elfojtott haragját,
hogy vörös csillagos az a nap,
és volt, amit nem volt szabad...
Az anya utolsó sikolyát,
aki már soha meg nem bocsát,
az árvákat és az elesetteket,
amit az idő többé nem feledtet,
-még ma is vér folyik a falakon,
elfojthatatlan a hatalom.
csillogo2018. november 10. 08:20
...
nem is lehet, de az élet megy tovább, és kellenek a méltó csendes ünneplések!
Törölt tag2018. november 4. 18:32
Törölt hozzászólás.
Mikijozsa2018. november 4. 17:48
szomorú történet véres és kitörölhetetlen, nem szabad feledni, gratulálok a vershez
Rozella2018. november 4. 17:42
Erikám, szerintem kéne még pár emberöltő hogy "kiheverjük", nem csak a traumát, hanem főként a következményeit... de erre esély sincs, még unokáink is viselni fogják. Kemény írás, mint az élet.
BakosErika2018. november 4. 17:17
Jól teszed Skary, nem az. Még annyi minden történt-történik ezen a napon, ez is csak egyike.
skary2018. november 4. 17:06
jah..közben meg én ünneplem a névnapom..hát nem skizofrén?