Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Nevesítve
BakosErika• 2015. március 20. 19:06
Bolond a világ, s az vagyok én is,
Alkonyattal ébred fel ez a lélek,
Kókadt mélységem fájó poézis,
Olykor-olykor szívekig hatol, félek.
Sötétek az esték, tollamból vérzek.
Ezer szemével néz néha rám Isten,
Ritkuló köd mögött élnek a szavak,
Ingemre varrt pipacsszín a hitem,
Könnyeimmel kipergő múlt adat. S
Azzá válok majd magam is - általad.
BakosErika2015. március 28. 18:17
Köszönöm Beus. :)
BakosErika2015. március 27. 05:38
Köszönöm szépen, Gyuri.
Törölt tag2015. március 24. 13:20
Törölt hozzászólás.
BakosErika2015. március 23. 19:01
Köszönöm szépen, Marikám.
Ölellek.
Törölt tag2015. március 21. 07:47
Törölt hozzászólás.
skary2015. március 21. 05:29
nah? pirosahited? :)
beam2015. március 21. 05:13
Gyönyörű:)
dobosigyorgy2015. március 20. 23:22
Remek!!!
csillogo2015. március 20. 20:20
Jó nevesítés - nekem szép lélekvers!
Ölelésem Erikám!