Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
néma vergődések
BakosErika• 2016. december 18. 17:38
már nem hallod a szűkszavú időt
s a felhők látványa sem érdekel
azt sem látod hogy a sír előtt
egy asszony magányosan térdepel
szélvihar tépi árvalányhajam
megvette a jelen megőszült szálait
s míg eltűnik az űrben nyomtalan
keresem kinőtt angyalszárnyaid
mindenütt megolvadt mű-virág csokor
savanyú szag terjeng - égetnek
hozzád az idő egyre közelebb sodor
nincs értelme így ennek az életnek
sokat adnék ha csak egyetlenegyszer...
ma hármasban és mégis egyedül
oltárcsendben vergődik az ember
sokszor magától is menekül
tengernyi könnyembe süllyedek
isten-arcú hiányod acélos vért
szívemet gyötrő bánat-szegek
felelnek dermedt némaságomért
( Virág, felhők, hármasban, menekül, megolvadt, acélos, tengernyi, savanyú, szélvihar, megvette. )
BakosErika2016. december 27. 19:15
@Törölt tag: @erzsebet10: Kedves Liwet és Erzsébet, nagyon köszönöm, hogy olvastatok.
BakosErika2016. december 26. 16:34
@csillogo: @skary: @Törölt tag: Marikám, Skary és Vivien - nagyon köszönöm az olvasást.
BakosErika2016. december 23. 19:25
@Zsuzsa0302: @Rozella: Drága Zsuzsa és Rózám nagyon köszönöm, hogy olvastatok.
erzsebet102016. december 19. 21:32
Nagyon szomorú és egyben csodálatos ez a vers.
BakosErika2016. december 19. 20:49
Köszönöm, drága Seám.
Ölellek.
Törölt tag2016. december 19. 19:49
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2016. december 19. 17:32
Törölt hozzászólás.
skary2016. december 19. 03:17
né vergőggyééé :)
csillogo2016. december 18. 21:27
Lélegzetelállító - fantasztikus képzelőerővel megírt és közben nagyon személyes... drága Erika ölellek!
Rozella2016. december 18. 21:23
Megrázó! Nagyon..! és nem számít hány megadott szó van benne, Erikám ez kiemelkedő Vers!
Zsuzsa03022016. december 18. 21:13
Szépséges, szomorú vers!!!! Gratulálok! :)
Törölt tag2016. december 18. 21:10
Törölt hozzászólás.