Mexy ( Szonett játék )

Szeretem és az én Mexymnek becézem,
de magázom, ha rendetlen, hasztalan.
Lábamra fekszik, vagy épp ül, kinézem
belőle alig várja, mint jómagam,

hogy játszunk egy kicsit, -nem, nem az ágyon!
Ő bámul ártatlan szemekkel, tunyán,
tócsákba trappol, mint ki óceánon
át, egy csontot keres a lét zátonyán.

Ha látnád milyen elégedett képet
vág, farkát csóválva teszi a szépet,
csak várd ki a végét, ha jön egy kandúr.

Lányokat szagol az utca lovagja,
ám vigyázz, ő az őrző, udvar vadja,
ki hozzám hű és emberlelkem virul.