Bakos Erika - Verseim

karnevál, tánc, pálinka, hajcsavaró, prés

Szíveden prés, véresen szorító,
nincs karnevál, sem lime mojito,
van erős pálinka, részeg könnyek,
s' falakon leomló néma csöndek.

Nincs többé tánc, dallama zavaró,
csak pókháló-bogos hajcsavaró,
letakart tükrök, alatta szörnyek,
éjszaka meg fájsz-emlékek törnek.

Csepp

Parányi cseppben
a földi lét DNS lánca.
Vigyázz, szakadhat.

Kard

Zöld szemű szörny,
netán vad csaták miatt,
éle sokszor ölt.


Kép

Csak egy pillanat,
és idő-keretbe zár
a múlandóság.

Szobor

Apró mozdulat,
melyet kőbe faragott,
a múlt rejtélye.

Feledékeny

Mit is akartam...?
Nincs Alzheimer-kórom,
csak fáradt vagyok.

 Utad sűrűjében megtorpan járásod,
 ásít az idő, majd csendesül a dallam,
 talán működik még jövőbe látásod,
 s benned az élet valahol halhatatlan.

megtorpan, ásít, talán, élet

Vak volt a hajnal, szennyes, szürke,
panelsorok falára éj-korom tapadt,
olaj-szivárványos már a tócsák tükre,
ám bent a házakban szeretet fakad.
 
Még-üres utcákon éled a nap vágya,
anyaszagú reggel ült az idő egére,
az asztalon kávét hagyott, s utána,
Arany csókot egy munkáslány kezére...

Útszéli pillangónak röppen a karja,
 megtapadt vézna testén a megvetés,
 por-lepte arcát pápaszem takarja,
 fergeteg gyors lett rajta egy fejelés.

 Nemelég-festékkel nyomokat tüntet,
 pezsgő-fürdő helyett gerincrepedés,
 ebben a szakmában van aki büntet,
 legközelebb titokban lotyó-temetés.

pezsgő, útszéli, fergeteg, por.