Bakos Erika - Verseim

Hatvan éve hősök éltek,
hatvan éve hősök haltak,
kétezer ember és kétezer Isten,
-ellopott idő folyik ereinkben.

Téptek magyar zászlót,
számoltak megannyi éjszakát,
fejük felett mint szürke darvak,
szaporodtak a rendszer bonyodalmak.

Messziről tankok jöttek,
a téren összetört csontok,
hideg vasakon ifjak vére szárad,
tegnaparcok mészváza bánat.

Golyóval kivertek az ingek,
réseken átsütnek a csillagok,
a lélek mennyi szabadságot remélt,
ha a hetedik jajgatva elvetélt.

Senki sem szólt semmit,
senki sem látott semmit,
míg a világ hajnalban szeretkezett,
valami titokban megszületett.

Hatvan éve hősök éltek,
hatvan éve hősök haltak,
kétezer ember és kétezer Isten,
-ellopott idő folyik ereinkben.

 
Tizenkét pont régen bevésődött,
véres kokárdák fehér ingeken,
gyász sötétlik, hol Világos győzött,
ősi földeken pipacsszív terem...

Elvérzett seb a múlt. Halál
járt némán Aradon, s gyászba borult a nép.
Alvadt-vér pipacsok tövén
hősök lelke zokog nincstelenül. - Ma még...

Átkonvertált a lét, monoton robottá,
ráncot rejtő tapasz évet jelöl rajtam,
peremre sodort és tett korlátozottá,
tiltott lehetőség pofonja fölcsattan.

Kökény-ízt böfög felfordult gyomrom,
hánynom kell ettől a kurva világtól,
ahol urak hadakoznak véres koncon,
és kenyeret taposnak kivagyiságból.

Állj meg világ, a " kör közepén állok"
szenvedélyem hajt apámért-anyámért,
előttem fény villog és köröttem rácsok,
üssetek, üssetek, de csakis a hazámért.

...és elindultak az ifjak,
higgadtan menetelve,
hogy véget érjen,
egy kíméletlen
diktatúra elve.
Szabadságért akartak
demonstrálni ők,
 pontokba szedtek
egy-két követelhetőt.
Szavaltak Petőfit,
döntöttek hatalmat,
vágtak ki zászlót,
akartak nyugalmat.
De megállt az idő,
mikor
golyók téptek húst,
a békés tömeg fellázadt,
az indulat elszabadult.

( Angyal szállt felettük,
könnye a városra hullt.)

Hatalmas tank lőtt
a felindult tömegbe,
sikolyok szálltak,
a szabadság egére.
Temetetlen halottak,
feküdtek szerteszét,
közöttük bolyongott
sírva egy leány,
nem leli halott kedvesét.
Kegyetlenkedés sora
még nem ért véget,
fájdalom hajtotta
külföldre a népet.
Oda a szabadság,
uralom lett a vörös,
fenn az égen,
éhes vércsepár köröz.
Lyukas zászló lett
a végzetes szemfedél,
ott aki meghalt,
örökre lelkedben él.
Ezt a forradalmat,
ne felejtsd el soha,
és a szívedben, legyen
mindig belevésve,
a Szabadság szava.

2011. 10. 12.